Mindig komoly döntés egy állatkölyök befogadása. A kicsik még sok mindent megrágnak, próbálják felfedezni a világot, és eközben számos kalamajkába keveredhetnek. Amellett, hogy a kiskutya szükségleteinek eleget teszünk (jó minőségű, kifejezetten a korának és leendő méretének megfelelő táplálékkal etetjük, odafigyelünk a szükséges oltásokra, és arra, hogy maximálisan egészséges, kiegyensúlyozott és boldog legyen), felelős gazdiként persze az is feladatunk, hogy kedvencünket megtanítsuk a legfontosabb tudnivalókra.

A nagyon fiatal négylábúakat még nem tudjuk kutyaiskolába vinni, ettől függetlenül, amikor már megnyugodott, megszokta az új környezetet, nevelgethetjük a neki való leckékkel. Az első napok feladata, hogy a kölyök megismerje az új otthonát és új családját.

1. Szobatisztaság

Egy 2-3 hónapos kölyök számára a szobatisztaság eleinte nagy feladat, hiszen még nem tudja teljesen kontrollálni a húgyhólyagja működését. A szobatisztaságra nevelést akár azonnal megkezdhetjük, amint hazaérünk a kiskutyával. Többször is mutassuk meg neki az almot, kutyapelust, és különösen figyeljük, hogy mikor viselkedik úgy, mintha valamit keresne. Ha ilyennek látjuk, mindig tegyük rá a pelusra, alomra, vagy vigyük ki az udvarra és várjunk türelmesen.

Amikor jó helyre végzi a dolgát, dicsérjük, jutalmazzuk meg. Soha ne szidjuk, büntessük a kölyköt, amiért még nem szobatiszta. Ezzel csak azt érjük el, hogy félni fog tőlünk. Ha látjuk, hogy nem kívánt helyre végzi a dolgát, akkor szóljunk rá határozottan, majd vigyük a kívánt helyre. A kölykök nagy alvás, nagy játék, evés után sok esetben ürítenek, ilyenkor mindig figyeljünk rájuk. Minél több időt töltünk a kölyökkel, annál hamarabb lesz szobatiszta.

2. Háztartási szabályok

A kicsik nevelésének fontos része, hogy megtanulják, mit szabad a házban, és mit nem. Egy kiskutya sok kárt tud tenni a berendezési tárgyakban, és veszélyeztetheti a saját testi épségét is, ezért is fontos, hogy az állat mielőbb megtanulja, mit jelent a „Nem!”. Mindig különítsük el nagyon világosan, hogy mit nem szabad csinálnia, ezért legyünk következetesek, és amit egyszer nem engedtünk neki, azt a következő alkalommal se tegyük. Mindig biztosítsunk a kölyöknek elég szellemi és fizikai aktivitást, rágható játékokat. Ha a kiskutya fáradt, mert játszottunk vele, tanítgattuk, akkor kisebb eséllyel rombol. Ha mindig vannak új, érdekes játékai, akkor azokat mindig felkínálhatjuk a berendezési tárgyak rágcsálása helyett.

3. „Ketrecképzés”

Sok gazdi ódzkodik a ketreces neveléstől, mert úgy gondolják, hogy a kutyus börtönként éli meg. Ha ügyesek vagyunk, akkor az állat nem fogja bezárva érezni magát, és szívesen fog aludni a helyén, akkor is, ha időnként, például bizonyos háztartási tevékenységeknél, rövid időre bezárjuk. Hosszú távon nagyon praktikus lesz, ha a kölyök megszokja a ketrecet, mert így könnyen és biztonságosan szállíthatjuk majd autóban, például állatorvoshoz, anélkül, hogy pánikba esne, és esetleg kárt tenne magában. A ketrechez legkönnyebben úgy szoktathatjuk hozzá, ha elhelyezünk benne egy, a kutyus által már kedvelt párnát, takarót, vagy egy megunt, puha ruhadarabunkat, majd leülünk a ketrec mellé, és hosszabb ideig ott maradunk, például tévénézés közben, amikor az állat amúgy is körülöttünk van. Ha a kölyök már magától is bemegy a ketrecbe, akkor lassacskán egyre hosszabb időtartamokra egyedül is hagyhatjuk benne, akár egész éjszakára is. Amikor már biztonsággal tekint a ketrecre és nem feszélyezi, ha bele kell mennie, rövid időtartamokra be is zárhatjuk, de eleinte ne hagyjuk magára, maradjunk a helyiségben. Csak azután maradjon kis ideig egyedül bezárva, ha már nem pánikol, nyüszít, amikor kimegyünk a szobából. Ha mégsem szeretnénk ketrechez szoktatni a kölyköt, akkor is szükséges egy olyan szoba, sarok kialakítása, ahol biztonságosan egyedül hagyhatjuk addig, amíg nem vagyunk biztosak abban, hogy nem tesz kárt se magában se a lakásban.