Az egyébként barátságos macska agresszivitása szokatlan méreteket ölthet, amikor új macska érkezik a házhoz. Az idegen érkezését durva behatolásnak véli, emiatt megkísérli elűzni a betolakodót. Az idegen macska elfogadtatása a bentlakó macskával időigényes és türelmet kívánó feladat a gazda számára. Összeszoktatáskor a bentlakó cicát kell ajnározni, babusgatni, hogy ne azt érezze: veszélyben van a helyzete. A kezdeti időben ne engedjük őket össze, hanem a jövevény maradjon a kosarában elzárva, és hagyjuk, hogy a bentlakó magától menjen oda a kosárhoz szaglászni és nézelődni. Később külön helyiségbe kell őket zárni, előnyös ha az ajtó üveges, mert akkor nem csak szagolhatják, hanem láthatják is egymást anélkül, hogy összecsaphatnának.

Az összeszoktatás része a szagcsere, ennek az a módja, hogy mindkét macska a pofácskáját és a végbéltájékát áttörölgetjük egy puha ronggyal, majd ezt a rongyot betesszük a másik macska ágyába és fordítva. Nagyon fontos, hogy a korai találkozás békés legyen, mert fizikailag összecsapnak, ez olyan mély ellenszenvet vált ki bennük, amely csak hosszú hetek munkájával oldható fel.

A macskák alapvetően kerülik a konfliktusokat, de agresszíven viselkednek mindenkivel, aki fájdalmat okozott nekik.

Az agressziót általában félelem váltja ki, célja az elriasztás, nem az igazi támadási szándék bizonyítása.

Irányt változtatott agresszió az, amikor a macska nem annak támad, aki, vagy ami valójában bántotta, hanem a legközelebb álló élőlénybe mar bele.

A simogatást kikövetelő macska bizonyos idő elteltével mintha megelégelné a dolgot, a simogató kézbe harap. Erre az agresszív magatartásra eddig még senki nem talált ésszerű magyarázatot.

A fájdalom és betegség is kiválthat agressziót, a sérült vagy az állatorvosi kezelést elszenvedni kénytelen macska gyakran harap, köp és küzd szabadulásáért.

A többmacskás rendszerben a konfliktusok elkerüléséhez a következőkről érdemes gondoskodni: legyen annyi etető és itató állomás ahány macska, minden egyes macska számára legalább egy alomtálca álljon rendelkezésre + 1 extra. Minden egyes macskának legyen saját kaparópóznája, minden egyes macskának legyen saját „magánterülete” (kartondobozok, szállítókosarak, bokszok erre tökéletesek), és végül minden egyes macskának legyen saját játéka.

A macska nagyjából tíz éves korától kezd öregedni. Ennek jele, hogy már nem ugrik fel könnyedén a kanapéra, ápolatlanabb, mert kevesebbet ad a külsejére (valószínűleg fájdalmat érez mosakodáskor), a szokottnál is többet alszik, kerüli az emberekkel való érintkezést, nem kedveli, ha fésülik és/vagy simogatják. Öreg napjait szebbé tehetjük, ha olyan alomtálcát kap, amelybe könnyen bele tud lépni, ha az ételét picit felmelegítjük, hogy erősebb legyen az illata, ha csak nedves táppal etetjük, ha gondoskodunk arról, hogy igyon elegendő vizet és arról is, hogy ne zaklassák őt a gyerekek.