Tegyünk pórázt kedvencünkre és készítsünk elő jó pár jutalomfalatot. Ültessük le és szép lassan távolodjunk el tőle egy lépés távolságra. Amíg a kutyus szépen vár, folyamatosan dicsérjük szóban és a dicséretbe foglaljuk bele többször az „Ül!” vezényszót, valahogy így: Okosan Ül! Szépen Ül!. Ezzel eleinte könnyíthetjük számára, hogy tovább maradjon a kért pozícióban.Pár másodperc után, amennyiben sikerült helyben maradnia, lépjünk vissza és dicsérjük meg. Nagyon fontos pontja a tanításnak, hogy legyen egy felengedő vezényszavunk (pl.: Mehetsz!), amire megengedjük a kutyának, hogy felálljon. Kezdetben a jutalomfalat adásakor mondjuk ki ezt a vezényszót. Amennyiben a felengedő vezényszó előtt áll föl kedvencünk, mindig ültessük vissza pontosan arra a helyre, ahol ott hagytuk, majd ismételjük meg a feladatot. Természetesen itt is, mint minden új feladat tanítása során, fontos, hogy eleinte olyan környezetben gyakoroljunk, ahol nem vonja el semmi kedvencünk figyelmét a feladatról. Gyorsítja a folyamatot, ha sok sikerélményt tudunk neki szerezni a tanulás során.

Fokozatosan növeljük a távolságot és próbáljunk meg több irányba elsétálni. Sokat segíthet kedvencünknek, ha az eltávolodás során nem közvetlen a szemébe nézünk, hanem csak a periférikus látásunkat használva figyeljük a viselkedését. Így kevesebb az esély rá, hogy elindul felénk és elrontja a feladatot. Eddig a pontig úgy dicsértük a kutyát, hogy a jutalomfalattal együtt kapta a felengedő vezényszót, így azonnal felállhatott. Innen lépjünk tovább és a dicséret után pár másodperccel, majd egyre később engedjük felállni.

Az ingermentes környezetben jól begyakorolt feladatot teszteljük le idegen területen és különböző ingerek mellett is (pl.: más kutyák, emberek, labda, étel) és következetesen tartassuk be vele a feladatot, így szép lassan általánosítani fog és bármilyen környezetben helyben lehet majd tartani. Amennyiben fekvő pozícióban szeretnénk megtanítani türelmesen várni, ugyanezen a folyamaton kell végigkísérnünk kedvencünket.