Akár egy, akár többféle kopoltyús úszkál nálunk a vízben, fontos, hogy tavunk növényeit és élővilágát olyan könnyen emészthető, prémium kategóriás eledelekkel támogassuk, amelyek a tartott fajok igényeinek megfelelőek. Mindig olvassuk el a csomagoláson feltüntetett termékleírást, és a rendszeres tápláláshoz kizárólag a szükségtelen adalékanyagoktól mentes eleségek közül válogassunk.

http://www.fressnapf.hu/multifit_nutrimix_tavihal_eledel_5l/

http://www.fressnapf.hu/multifit_haleledel_koiknak_5l/

Azon túl, hogy a halfajoknak megfelelő összetételű termékeket kell levennünk a polcról, ügyelnünk kell a tóba szórt ennivaló mennyiségére is. Bár a túletetés nem jellemző, mert a pikkelyesek inkább otthagyják az ételt, miután jól laktak, ahelyett, hogy degeszre ennék magukat, mégis jó, ha pontosan tudjuk a mértéket. Főleg azért, mert a vízben maradt élelem nagyon gyorsan bomlásnak indul, melynek következtében a víz minősége romlani kezd, algásodik, valamint elszíneződik. Nem sokkal később kellemetlen szagot áraszt majd magából a tó, amely odavonzza a legyeket, a víz oxigéntartalma csökken ráadásul eltömődnek a szűrők is, ami csak tovább rontja a helyzetet, és ez sem a halaknak – hiszen a rossz vízminőség a pusztulásukat okozhatja – sem a haltartónak nem kedvező.

Tehát akár aranyhalakat, koikat, naphalakat, óriás algaevő harcsákat vagy bármilyen más tavi halat tartunk, tudnunk kell, hogy mennyi ennivalóra van szükségük egy-egy etetés alkalmával. Vagyis a kezdetekben szánjunk időt pikkelyes kedvenceinkre, és miután beleszórtuk az eleséget a tóba, ne hagyjuk el azonnal a helyszínt, hanem várjunk, és figyeljük, ahogy esznek. Először egy kisebb adaggal kínáljuk őket, és addig növeljük a mennyiséget, ameddig látjuk, hogy még szívesen fogyasztják az eleséget. Amikor észrevesszük, hogy már alig csipeget egy-két hal a táplálékból, ne szórjunk be többet. Néhány alkalom után pontosan megállapítható, hogy mennyit tudnak enni egy etetés alkalmával vízi lakóink. Legyen a célunk például annyi haleleséget szórni a vízbe, amennyit öt perc alatt kényelmesen elfogyasztanak az élőlények.

Érdemes mindig ugyanarról a helyről etetnünk halainkat, és viszonylag a tó széléhez közel szórni a haltápot, hogy megszokják a jelenlétünket a kopoltyúsok.

Az aranyhalakhoz képest kicsit nehezebb a dolgunk, ha algaevő harcsánk vagy koink van, mert ők a tó fenekéhez közel táplálkoznak, így kevésbé láthatjuk a megmaradó eleségmennyiséget. Ez esetben ajánlott kikérni az akvarisztikában, illetve a kerti tavak tartásában jártas szakértők tanácsát, hogy minél kisebb legyen az esély arra, hogy elhibázzuk a szükséges táplálék mennyiségének meghatározását.

A mennyiség után az is fontos kérdés, hogy milyen gyakran? Ezt minden évszakban befolyásolja a víz hőmérséklete.  Ha a víz hőmérséklete 10 fok alatt van, ne etessük az állatokat. Nyáron, amikor melegebb (18-20 fok) a víz, a halak anyagcseréje is gyorsabb, így akár naponta 2-3 alkalommal is etethetőek, ha a víz hőmérséklete 20 fok fölé emeledik, akkor még gyakrabban kaphatnak enni. Amikor a víz túlságosan meleg (28 fok felett), hagyjuk abba a táplálást. Ősszel pedig, amikor pedig elkezd lehűlni a tó, csökkentsük az etetések gyakoriságát, napi 1-2 etetésre, a magasabb fehérje tartalmú eledeleket cseréljük alacsonyabbakra, és ahogy tovább hűl a víz (10-12 fok), akkor már elegendő hetente 1-2 alkalommal kínálni pikkelyeseket. Télen (10 fok alatt) pedig nem szükséges tovább etetnünk a kerti tóban lakó halainkat, hiszen olyankor teljesen lelassul az anyagcseréjük.

Ha a vásárlás előtt mindig kellően tájékozódunk, és a magas minőség mellett figyelembe vesszük az adott hajfaj igényeit, korát, az évszakot, illetve a hőmérsékletet, akkor egy kis tapasztalatszerzés után biztosasan nem lesz gondunk halaink táplálásával. Ennek köszönhetően pedig a tó vízének minőségét is megfelelő szinten tudjuk tartani.

Forrás: fullserviceaquatics.com, watergarden.org