Békésebb, ha arra az időre kedvencünket küldjük pihenni. Ez persze, kutyusunk részéről nem fog olyan könnyen menni, hiszen, ha nem szokott hozzá az elzáráshoz, jogosan követeli meg a társaságot. Pláne, ha izgalmas vendégek is akadnak. Ekkor indul a nyüsszögés, később ugatás és ajtó kaparászás.

Mondhatjuk, hogy csak zárjuk be és várjuk ki mire megnyugszik, de addigra szétveri az ajtót és a vendégeinkkel sem tudunk beszélgetni, mert nem halljuk a másikat a kutya ugatástól. Ne akkor zárjuk el először kedvencünket, amikor vendégek jönnek. Szoktassuk hozzá vendégek nélkül. Akkor kevesebb a motivációja, hogy a társaságunkat követelje, így több lehet a sikerélménye és gyorsabban megérti majd, miről szól a feladat. Zárjuk el csak pár pillanatra és engedjük ki, mielőtt elkezdene hisztizni. Fokozatosan növeljük az elzárva töltött időt. Amennyiben mégis hisztibe kezdene, valóban várjuk ki, hogy megnyugodjon. Egyáltalán ne beszéljünk közben hozzá, mert azt is a hiszti sikerének fogja betudni, hiszen figyelmet kapott érte. Amíg várakozunk, üljünk le az ajtó elé, hogy jobban érezze a szagunkat, így gyorsíthatunk a folyamaton. Mivel vendégek nincsenek, vagyis nincsen buli, amiből úgy érezhetné, hogy kimarad, sokkal gyorsabban meg fog nyugodni. Csak akkor engedjük ki, ha pár perce már nyugodtan tudott várakozni, így megtanulja, hogy csak akkor szabadulhat a szobából, ha csöndben marad és higgadtan viselkedik. Vendégek mellett, akkor teszteljük a feladatot, ha vendégek nélkül már stabilan több órára el tudjuk zárni kedvencünket, aki ezt nyugodtan tűri. Amennyiben rutinná vált a feladat, nem lehet gond a vendégek jelenlétében sem. Kedvencünk már ismerni fogja a feladatot, így ha izgatott is, tudni fogja, hogy akkor szabadul a legkönnyebben, ha csöndben marad.

Szerencsére ritkán adódnak ilyen helyzetek, azonban amikor mégis, akkor nagyon fontos, hogy kutyusunk megfelelően viselkedjen. Megelőző szocializációval könnyen elkerülhetjük a kínos szituációkat.