Ezt követően gondosan eltemeti az ürülékét, többször is elmélyülten és hosszasan megszaglássza a területet, és csak akkor lép tovább, ha meggyőződik arról, hogy az mentes az ürülék szagától. Miféle tisztaságmánia követeli ezt a viselkedést a részéről? Miért rejti el az ürülékét, ha egyébként mást sem csinál, mint szagjeleket hagy szerte-szét a territóriumán, tudatva a kívülállókkal mikor merre jár? A válasz az, hogy más a „célközönsége” a territóriumon széthagyott szagjeleknek és más a talajon végzett tisztaságmániás takarításnak. Az előbbit fajtársai számára hagyja maga mögött. A vizeletfröcskölésből eredőeket a macska orrmagasságában, a fák törzsébe karmolászott jeleket pedig olyan magasan helyezi el, ahová a mellső mancsaival fel tud érni. Ezeket a fajtásak könnyen érzékelik.

Az ürítő hely elrejtése viszont azért fontos, hogy a talajon mozgolódó zsákmányállatai, az apró rágcsálók, ne is sejtsék, hogy merre jár (ők a magasan lévő szagjeleket nem észlelik).

Fontos eleme e viselkedésnek az is, hogy a macska soha nem használja ugyanazt a helyet kétszer és mind a folyó, mind egyéb ügyéhez külön-külön ásott lyukat használ. Ez ösztönös viselkedés, a kölyökmacskák három hetes koruktól maguktól gyakorolják, tehát szobatisztaságra nem kell őket nevelni, csupán a megfelelő körülményeket kell biztosítani a számukra a dolog elvégzéséhez.

Mindezt figyelembe véve a macska valójában jelentős szívességet tesz, amikor hajlandó egyazon alomtálcába végezni folyó és egyéb ügyeit, sőt – horribile dictu – olyanba, amelybe korábban már beleürített. Ideális helyzetben a lakásban élő cicának két alomtálcája van. Többmacskás rendszerben minden egyes macska számára legalább egy alomtálca álljon rendelkezésre plusz egy extra. A macska nagyon nem szereti az alomtálat más macska után használni.

A vizeletfröcskölés a szexuális kommunikáció része, ezért nem róható fel a macskának és nem is lehet leszoktatni róla. Mind a hím, mind a nőstény macskák fröcskölnek, az előbbiek nagy gyakorisággal, különösen a párzási időszakban. De fröcsköl az a macska is, amely a területét veszélyeztetve érzi, kiválthatja ezt más macskák megjelenése, látogatók érkezése, a napi rutin megváltozása is. Viszont az ivartalanítás hatására a macskák kb. 90%-a felhagy vele.

Okok, amelyek miatt a macska felhagy az alomtálca használatával:

• nem megfelelő méretű tálca (túl kicsi),
• túl magas peremű tálca (kölyökmacska vagy idős macska nem tud belelépni),
• nem elég magas fedeles WC (nem tud benne kiegyenesedve üríteni),
• nem megfelelő minőségű alom (új alomra átálláskor a régit fokozatosan keverjük az újjal),
• a tálca nincs jó helyen (túl sok körülötte a nyüzsgés),
• nem elég tiszta (nincs kellő időközönként kitakarítva),
• bosszúvágy (a gazdával vagy a helyzettel való elégedetlenség alkalmi kifejezése),
• stresszt okozó körülmények
• többmacskás rendszerben élő macska esetében saját tálca hiánya.