Nekünk kell kordában tartani a kölyköt és figyelni az öregebb kutyus reakcióit. Amennyiben rámordul, vagy felhúzza az ínyét a kölyökre, úgy valószínűleg számára már nem okoz örömet a fiatal kutya társasága. Természetesen az idős kutyusnak sem hagyhatjuk, hogy bántsa a kölyköt, mert túl türelmetlen volt vele, hiszen ezzel későbbi szocializációs problémák alapjait helyezhetjük le a kölyökben. Egyensúlyt kell tartanunk közöttünk, hogy mindketten profitáljanak a találkozásból.

Mindenképpen fáradt kölyökkutya és kipihent idős kutya szükséges az első találkozáshoz. Az első pár percben érdemes a kölyökre pórázt tenni, így ha mégis durván játszana, könnyen elkaphatjuk és pihenőre foghatjuk. Ilyenkor különítsük el egy másik szobába, vagy zárjuk ki a kertbe, a lényeg, hogy a mi társaságunkban nem maradhat. Lesz hiszti és sírás. Ezt várjuk ki, semmiképpen se reagáljunk rá, ha befejezte és lenyugodott, visszaengedhetjük, és újabb próbát tehet, hogy összebarátkozzon az idős kutyával. Biztosan nem az első alkalomból fog tanulni, így mi is legyünk türelmesek és maradjunk következetesek.

Az idős kutya számára úgy tehetjük szimpatikussá az új jövevényt, ha éreztetjük vele, hogy ezzel az ő pozíciója a családunkban nem változott. Fordítsunk rá külön is időt, vigyük el külön sétálni a kölyök nélkül, az etetéseknél kapjon ő először enni. Sose hagyjuk, hogy a kölyök zavarja evés közben. A kölykök szeretnek a középpontban lenni, hajlamosak arrébb lökni a másik kutyát, csak azért, hogy velük foglalkozzanak. Ilyenkor is az idősebb kutya legyen az első. Ne hagyjuk, hogy háttérbe szorítva érezze magát, mert csak plusz feszültséget okozhatunk a két kutya között. Mivel a kölyökkutya az új a területen, rugalmasabban alkalmazkodik a szabályokhoz.