A kiképző folyamatosan ott van, felhívja a figyelmet a hibáinkra és a frissen szerzett információkat könnyebben ültetjük át a gyakorlatba, azonban, ha nem gyakorlunk, ezek elkopnak és fele annyira jó kommunikációra, kedvencünk is fele annyira jól fog reagálni.

Ezt a problémát úgy orvosolhatjuk, ha a saját hozzáállásunkon változtatunk. El kell fogadnunk, hogy a kutyakiképzés és nevelés napi 24 órás feladat. Amit az iskolában elsajátítunk, vagy tanítunk kedvencünknek, annak részévé kell válnia a mindennapi életünknek.

Nem hiszem, hogy a gazdák többsége pusztán lustaságból nem tartatná be a szabályokat kedvencével az iskola keretein kívül. Egyszerűen arról van szó, hogy egyszerre sok információt kapnak, amit nagyon nehéz rendszerezni és segítség nélkül otthon előhívni. Ezt orvosolva, készítsünk egy listát azokról a vezényszavakról, amiket tanítottunk kutyusunknak és írjuk mellé, mit várunk el kedvencünktől azok teljesítéseképpen, így mindig következetesek maradhatunk. Rendszerezzük a kiképzőnktől kapott egyéb instrukciókat is az általános kommunikációval kapcsolatban, legyen szó a dicséretről, hogy mikor kapja kedvencünk, vagy hogyan reagáljunk kutyusunkra, ha az ignorálja az utasításunkat. Ezek feladatonként változhatnak, így akár a vezényszavak mellé is beírhatjuk őket.

Általában az első két hétben kell megfeszítve koncentrálnia a gazdáknak, hogy minden instrukciót és vezényszót pontosan betartsanak és betartassanak kedvencükkel, utána rutinná válik a helyes kommunikáció, ami kedvencünk viselkedésén is látszódni fog.