Ezek mellett a szeparációs stresszt is számba kell vennünk, amikor kutyusunk nem képes egyedül maradni, így rombolásban vezeti a frusztrációját.

Gyakorlatilag a probléma felszámolása szörnyen egyszerű. Vegyünk egy fém ketrecet, vagy műanyag boxot, amiket nem tud szétrágni és kiszabadítania magát és hagyjuk benne pihenni, amíg mi távol vagyunk. Nem véletlen használtam a „pihenni” kifejezést. Sok gazdi fél bezárni kedvencét, amíg nincsenek otthon, mert úgy gondolják, kutyusuknak nincs elég mozgástere. Természetesen a ketrec legyen elég nagy, hogy megfordulhasson és felállhasson benne, de igazából egy kiegyensúlyozott kutya alszik, amíg a gazdája hazaérkezik. Gondoljunk csak bele, mi történik, amikor otthon vagyunk kedvencünkkel. Követnek minket egyik helyiségből a másikba, de amint lepihenünk, ők is leheverednek mellénk és alszanak. Mindezek ellenére ne egyik napról a másikra zárjuk be és hagyjuk a ketrecben, szoktassuk hozzá az új helyéhez, aminek a folyamatát egy korábbi cikkben már tárgyaltuk.

A fenti megoldás azonban csak tűzoltásnak jó, amíg megoldjuk a probléma gyökerét. Amennyiben a sok felesleges energia az ok, természetesen a séták hosszát kell növelni, vagy olyan tevékenységet kell beiktatni, amivel jobban fárasszuk a kutyát. Megjegyezném, hogy mentálisan könnyebben és gyorsabban lehet lefárasztani bármelyik kutyát és lassabban is nyerik vissza az energiát, így érdemes új trükköket tanítani kedvencünknek, vagy az eddig tanult feladatokat nehezítve gyakorolni.

Kölyökkutyák fogváltásánál csak ki kell várnunk a fogzás végét, azonban ezalatt is biztosítsunk a számára lehetőséget a rágásra. Kifejezetten számukra kialakított rágókákat vásárolhatunk, amelyekről nem tudnak akkora darabokat lerágni, melyek megakadhatnának a torkán, így biztonságosan hagyhatjuk őket egyedül vele.

Szeparációs stressz esetében kezdjünk el kevesebb jelentőséget adni a távozásoknak és érkezéseknek. Amikor elindulunk otthonról, nem kell hosszas búcsúzkodásba kezdeni, továbbá érkezéskor sem fontos úgy üdvözölni kedvencünket, mintha ezer éve nem láttuk volna, mert sajnos ezzel csak növeljük az aggodalmait, miszerint, amikor a gazdi elmegy, az rossz és csak az a jó, amikor velem van. Ez sok gazdinak gondot okoz, de a nap egyéb részeiben eláraszthatjuk szeretetünkkel, továbbá gondoljunk bele, hogy kedvencünknek sem jó, ha aggodalmaskodással tölti az időt, amikor egyedül van.

Idővel ketrec nélkül is otthon hagyhatjuk majd, azonban mielőtt véglegesen elpakolnánk, győződjünk meg róla, hogy valóban megoldottuk a problémát és kedvencünk befejezte a rombolást. Először hagyjuk otthon csak pár percre nélküle, a hosszabbb távozásokra továbbra is zárjuk be, majd fokozatosan növeljük a ketrec nélkül, egyedül töltött időt.