Az első és legfontosabb, amit meg kell tanítanunk egy kiskutyának, az a napi rutinja. Vagyis azt, hogy hol találja meg bármikor az etetőjét és az itatóját, mikor kap enni, hol található a fekhelye, ahol pihenhet, mikor kell aludni menni, mikor van az ébresztő, hol tudja elvégezni a dolgát és hol juthat hozzá a játékaihoz. Ne essünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, hogy nem számít, hogyan tanulja meg ezek a dolgokat az eb, mert ezek alapvető lépések. Ha helyesen állunk hozzá, és kezdjük el tanítgatni, akkor egy jól nevelt kutyus lesz, aki örömmel fog igazodni ahhoz, ahogy a családhoz szeretnénk őt szoktatni, formálni – és ahogy a család illetve szokásaink megváltoznak a kis jövevény érkezte után. Amennyiben rossz módszert választunk, a kutya elvárása lesz az, hogy mindenben mi igazodjunk az ő akaratához és életviteléhez, ami bizony konfliktusokhoz, valamint viselkedési problémákhoz vezethet.

Kiskutyánk neveléséhez szükségünk lesz néhány vezényszóra, amelyeket meg kell tanítanunk neki. A két legfontosabb, amelyeket először kell megértenie, a „nem” és a „jó”. Tehát tudnia kell kedvencünknek, hogy ha azt mondjuk, hogy „nem” , akkor rosszat csinál és be kell fejeznie azt, ha pedig a „jó” esetleg az „ügyes vagy” kifejezéseket használjuk, akkor helyesen cselekszik. Ezeket a tiltó és dicsérő szavakat 2-3 hónapos korban kell elkezdenünk megtanítani. Fontos, hogy helyes hangsúlyban és megfelelő testbeszéd kíséretében használjuk a szavakat, mert ezek segítenek a későbbi kifejezések megértésében is.

Jutalomfalattal remekül motiválhatók a kiskutyák. A napi rutinba vegyük bele a tanítási időt is, amikor a kiskutyának csak ránk kell figyelnie. Minden nap, lehetőleg ugyanabban az időben tanítsunk meg egy vezényszót kedvencünknek és ha jól reagál, akkor azt jutalomfalattal erősítsük meg. Nagyon fontos a pozitív visszajelzés és a rengeteg dicséret. Ha egy vezényszót jutalomfalattal már remekül begyakoroltunk, akkor jutalomfalat helyett egyéb jutalmazási módot is kitalálhatunk. Adhatunk neki a helyesen végrehajtott feladat után játékot, amit megráncigálhat, vagy megrágcsálhat, de csak kis ideig, hogy jutalomjellege megmaradjon. Ezt a játékot aztán el kell tenni. De jutalmazhatjuk négylábú barátunkat nagyon sok dicsérő szó mellett egy kellemes dögönyözéssel is. Ne felejtsük el, hogy ennyire fiatal korban egy kiskutya figyelme 3-5 percig tartható meg folyamatosan. Persze ez az idő korral hosszabbodni fog, azonban több időráfordítás mellett is a tanítás mindig legyen a legjobb része a napnak. Ekkor a gazdi teljes figyelme forduljon az eb felé és ez csak kettejük együtt töltött ideje legyen. A tanítás sose legyen kényszer egyik fél számára sem.

Ha a napi rutin már teljesen rendben megy a fiatal ebnél, és remekül hallgat a tiltó vagy dicsérő szavunkra, jöhetnek a kicsit nehezebb feladatok és kifejezések. Ekkor kezdhetjük el megtanítani az „ül”, „fekszik”, „marad” vezényszavakat, később pedig jöhet a „gyere”, a „kérem” és a „hozd vissza”. A sétáltatás során pedig meg kell vele értetnünk, hogy ne húzza a pórázt, és meg kell állnia, mielőtt átmegyünk az út másik oldalára. Általában tapasztalt kutyakiképzők irányítása mellett a gazdik könnyebben elsajátítják, hogyan kell kedvencükkel megértetni magukat. Mégiscsak egy másik faj egyedéről van szó, akivel meg akarjuk értetni magunkat, de fordítva is igaz, nekünk is meg kell érteni amit kutyusunk a tudomásunkra akar hozni. Kölcsönösen tanítja egymást kutyus és gazdija, és ez akkor működik megfelelően, ha kellően nyitottak vagyunk, ugyanakkor következetesen neveljük ebünket.

Soha ne akarjunk egyszerre mindent megtanítani a kutyának. Lassan és sorban haladjunk. A gyakorlásra minden nap szükség lesz, viszont naponta csak életkorának megfelelő időt szánjunk rá, amíg az eb szívesen tanul és figyel oda ránk.

Forrás: yourpurebredpuppy.com