Az egyik meghatározó kérdés, hogy vízi- vagy szárazföldi teknőst szeretnénk-e. Egyes fajok nagyon szeretnek úszkálni, míg mások inkább a szárazföldön tartózkodnak, és csak néha igényelnek egy kis csobbanást, hogy hidratáltak maradjanak. Azt is érdemes tudni, hogy a különböző teknősfajok táplálkozási igényei eltérőek, vannak növényevő és állati eredetű táplálékot fogyasztók és vannak, amelyek vegyes táplálkozásúak. Előfordul, hogy az állatok életkorával is változik a táplálkozásuk, mint például az ékszerteknősök esetében, amelyek fiatal korukban csak ragadozó életmódot folytatnak, idősebb korukban pedig már növényi eredetű táplálékot is fogyasztanak. Nagyon fontos tehát, hogy alaposan tájékozódjuk, mielőtt a kis páncélos otthonunkba érkezik.

Fontos tényező lehet, hogy azok a páncélos hidegvérűek, amelyek kedvező körülmények között élnek, vagyis megfelelő hőmérséklet, páratartalom, ultraibolya sugárzás, és táplálék van biztosítva számukra, akár évtizedekig is a családdal maradhatnak. Tehát nem ritka, hogy több generációnak is gondoskodnia kell az adott állatról.

Sajnos tisztában kell lennünk azzal is, hogy, mint a legtöbb hüllő, így a teknősök (főleg a vízben élő fajok) is képesek szalmonellát hordozni úgy, hogy rájuk az nincs semmilyen hatással. A szalmonella baktériumok a teknősök székletével kikerülhetnek, ezért nagyon fontos minden érintkezés után az alapos kézmosás. Cicáknál, kutyáknál és embereknél a fertőzés következtében súlyos hányás- és hasmenés jelentkezhet, ezért érdemes a problémát komolyan venni és megelőzni a bajt. Ez a fő oka, amiért nem ajánlott kisgyermekes családoknak teknőcöt tartani, mert a kicsik könnyen elfelejthetik a kézmosást, még akkor is, ha tartunk kézfertőtlenítő gélt az akvárium mellett.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy még vízi teknősünknek is szüksége van száraz területre az akváriumon belül, ahová kimászhat megszáradni. Ügyeljünk arra, hogy minden kő, amint beteszünk az akváriumba, nagyobb legyen, mint páncélos pajtásunk feje, nehogy lenyelje őket. A bélrendszerbe kerülő kövek elzáródást, és akár az állat halálát is okozhatják. Ez a másik ok, amiért nem ajánlott néhány éves gyerkőcöknek teknőst venni, mert, ha bármilyen kisebb dolgot bedobnak a hüllőnek, az állat lenyelheti azt, és elpusztulhat tőle.

Jó hír lehet, hogy a legtöbb egzotikus állattal szemben, sok teknősfaj esetében viszonylag könnyen megállapítható, hogy milyen nemű a kiválasztott hüllő. A hímek farka például általában hosszabb és a végbélnyílásuk jóval messzebb van a páncéljuktól, mint a nőstényeknek. De egyes fajoknál eltérő lehet a páncél formája, a hímeké például ívelt, vagy megkülönböztethetjük őket a szemük színe alapján is, mert a hímek szeme inkább halványpiros, a nőstényeké pedig barna.

Ahogy a tyúkok, úgy a nőstény teknősök is rakhatnak tojásokat anélkül, hogy termékenyültek volna, de ezekből a tojásokból természetesen nem kel majd ki kisteknőc. Általában a jó idő beköszöntével, tavasszal kezdődik a tojásrakás.

Már a vásárlás előtt fejben kell tartanunk, hogy a babateknős még ugyan nem igényel nagy életteret, de ez idővel változni fog, tehát biztosan be kell szereznünk majd egy nagyobb terráriumot. Mindig tájékozódjunk a választott teknősfaj helyigényéről és arról, hogy hogyan kell berendeznünk az élőhelyét ahhoz, hogy jól érezze magát. .A teknősöknek szükségük van vitaminokra és ásványi anyagokra, amelyeket legjobb a fajnak megfelelő táplálékkal a szervezetükbe juttatni, de sok faj igényel emellett kiegészítőket, amelyek típusáról és megfelelő adagolásáról mindenképpen kérdezzünk meg egy hüllők gyógyászatában jártas állatorvost. Nem minden teknősfaj ásványi anyag és vitamin igénye egyforma, a túladagolással is komoly bajt okozhatunk. Ha nem jut elegendővitamin és ásványi anyag az állat szervezetébe, akkor hiánybetegségek alakulnak ki. Jellemző lehet ilyenkor a szemhéjak duzzanata és a páncél megpuhulása, ami rendkívül fájdalmas. . Ilyenkor mindenképp állatorvoshoz kell fordulni, de megfelelő táplálással inkább meg kell előzni a bajt.

Jó, ha tudjuk, hogy páncélos pajtásunk felismer minket, és nem véletlenül úszik fel a vízfelszínre és figyel ránk, ha beszélünk hozzá. Érdemes tehát rendszeresen időt szánnunk kedvencünkre, hiszen erős kötelék is kialakulhat közöttünk. És, bár a teknősöknél nincsenek kötelező oltások, az éves állatorvosi vizsgálatok azért elengedhetetlenek.

Forrás: vetstreet.com