Tegyen termékeket a bevásárlólistára, nyomtassa ki és hozza el az áruházba, hogy biztosan ne maradjon ki semmi. A bevásárlólistára tett termékeket a weboldalon nem lehet megvásárolni.

Terráriumi állatok tartása és gondozása

2013. október 07.

Terráriumi állatok tartása és gondozása

ízeltlábúak a terráriumban

A terráriumban nemcsak kígyót és gyíkot tarthatunk – a rovarok, a pókfélék és a százlábúak  ugyanolyan lenyűgöző kedvencek lehetnek.

Az ízeltlábúak a világ legnagyobb állatcsoportját alkotják, amelynek a rovarok, a rákok, a pókfélék és a százlábúak egyaránt képviselői. Közös bennük, hogy nincsenek csontjaik, helyette van viszont külső vázuk. Közülük sokan tökéletesen alkalmasak a terráriumi tartásra. A százlábúak és a botsáskák különösen népszerűek Németországban.


Százlábúak
Amint arra a „százlábú” név is utal, ezeket az állatokat nagyszámú lábukról ismerhetjük fel. A jelenleg elfogadott becslések szerint a százlábúak mintegy 80.000 faja él Földünkön. A terráriumban tartott százlábúak többsége trópusi területekről származik és vázának rendkívül érdekes színei vagy szokatlan méretei miatt vált közkedveltté. Ezek közé tartozik az afrikai óriás ezerlábú, amely akár 30 cm hosszúra is megnőhet.

Ezek az állatok elsősorban az esti vagy az éjszakai órákban aktívak, többnyire a földön vagy a földben élnek, és főleg elhalt növényi részekkel és gyümölcsökkel táplálkoznak. Ugyanakkor a friss növényeket is nagyon szeretik elrágcsálni (csakis ökológiai gazdálkodásból származó növényeket vásároljunk nekik!). Az algák és a zuzmók szintén rajta vannak az étlapon, ezért sokan előszeretettel hívják a százlábúakat a terrárium „takarítócsapatának”. Tény, hogy ezeknek az állatoknak nagy a talajbiológiai jelentősége.

A terrárium talaját fajtól és annak igényeitől függően 20 cm vastagon kell elteríteni – az óriás ezerlábú esetében 50 cm legyen a talajmélység.  Ezek az állatok viszonylag magas páratartalmat igényelnek, aminek fenntartásához a terráriumot hetente többször is vízpermettel kell benedvesíteni. Azt azonban tudnunk kell, hogy a talajnak csak nedvesnek kell lennie, és nem kell átáznia. Mivel a százlábú kalciumból építi fel a külső vázát, célszerű a talajt egy kevés madárhomokkal, összezúzott tintahalcsonttal vagy VitaCal-lal keverni. Az is fontos, hogy többféle búvóhelyről gondoskodjunk a számukra – legyenek köztük fadarabok, kövek, illetve parafakéreg –, ahol napközben meghúzódhatnak.

A terrárium hőmérsékletét feltétlenül szabályoznunk kell, mivel a százlábúak – származási helyük ellenére – nehezen viselik a nagy meleget. A százlábúak elhelyezésére szolgáló terráriumban ne legyen sugárzó hőt leadó fűtőberendezés, illetve spotlámpa, és a terrárium alatt se helyezzünk el melegítőszőnyeget. Az egyes fajok más-más hőmérsékleten érzik magukat jól. Ennek értéke 20 és 28 °C között mozoghat napközben, éjjel viszont 18 és 20 °C között kell lennie.

Fontos! A százlábúak ürüléke izgathatja az ember nyálkahártyáit, ezért kerüljük az állatokkal való rendszeres fizikai érintkezést. Különösen arra kell ügyelni, hogy kisgyermek ne férhessen hozzájuk.


Botsáskák
A botsáskát általában élő hüllőeledelként tartják, de egyre több lelkes terrarista kezdi felfedezni, hogy ezek az állatok maguk is nagyszerű házikedvencek lehetnek. Az esőerdő-terráriumban kialakított élőhely felső régióiban szeretnek tanyázni. Otthonukat ezért főleg sok növényből és ágból kell összeállítanunk. Szem előtt kell tartani, hogy – bár kisméretű állatokról van szó – sok helyre van szükségük. Ezért a terrárium semmiképp nem lehet kisebb 30 x 40 x 30 cm-nél. A botsáskák a százlábúakhoz hasonlóan nappal alig mozognak, és csak az este beálltával válnak aktívabbá.

A szeder- és málnalevél nem hiányozhat a botsáska alapétrendjéből, ugyanakkor a rózsa, a mogyoró, a tölgy és a bükk leveleit is szívesen fogyasztja. Az ennivalót vízzel együtt egy erős edényben kell behelyezni a terráriumba. A nyílást gondosan le kell fedni, nehogy az állatok beleessenek és belefulladjanak a vízbe. A botsáskát lakhelyét úgy kell nedvesen tartanunk, hogy vízpermettel rendszeresen benedvesítjük a terráriumban elhelyezett leveleket és ágakat, ügyelve arra, hogy az állatokat közvetlenül ne érje víz.

Amíg kedvenceink otthonosan érzik magukat, semmi nem áll szaporodásuk útjába. Amikor eljön az ideje, a nőstény tojócsövéből egyszerűen a terrárium talajára pottyantja petéit. A szűznemzés több fajta esetében is előfordul, ami annyit jelent, hogy szaporodásukhoz nincs szükség hímre. Fajtától függően a lárvák 2-4 hónap elteltével kelnek ki, és a szülők terráriumában fel is nőhetnek. Ugyanakkor a terráriumban nem sokáig él együtt több generáció, mivel a botsáskák várható élettartama általában mindössze 3-4 hónap.

Ez a weboldal cookie-kat használ. Részletes tájékoztatástért kérjük, kattintson az Adatkezelési és Adatvédelmi Szabályzat-ra. A weboldalon történő további böngészéssel Ön hozzájárul a cookie-k használatához.

Megértettem