Tegyen termékeket a bevásárlólistára, nyomtassa ki és hozza el az áruházba, hogy biztosan ne maradjon ki semmi. A bevásárlólistára tett termékeket a weboldalon nem lehet megvásárolni.

Városi kutyatartás, avagy, hogyan tanítsuk meg kedvencünknek, hogy ne szaladjon az útra

2017. július 31.

Városi kutyatartás, avagy, hogyan tanítsuk meg kedvencünknek, hogy ne szaladjon az útra

Városban élő kutyáknak ezerszer több ingerrel és veszéllyel kell megbirkózniuk, mint vidéki társaiknak. A veszélyforrások közül ebben az esetben a jóval nagyobb forgalmat kell kiemelnünk. A gépkocsik mellett buszok és villamosok is tarkítják utcáinkat, ráadásul az inger-gazdag környezet könnyen sodorhatja kedvenceinket bajba. Az út túloldalán repdeső galambok, vagy egy másik kutya látványa pillanatok alatt az útra csalhatja kedvencünket, és ha nincsen szerencsénk, máris megvan a sérülés.

Erre a problémára adhat megoldást, ha megtanítjuk legjobb barátunknak a járda-szabályt, miszerint a kutya csak a gazda hívására léphet le a járdáról és annak a szélén magától, utasítás nélkül kell megállnia. A feladat tanítása különösebben nem bonyolult, viszont nagyon sokat kell ismételni.

A tanítást mindenképpen pórázon kezdjük. Érdemes olyan hosszú pórázon gyakorolni, hogy ha leültettük kedvencünket a járda szélén, még 2-3 nagy lépésre legyen lehetőségünk eltávolodni. Pórázon közelítsük meg a járda szélét, majd ültessük le és adjunk neki jutalomfalatot. Kutyánk addig maradjon ülve, amíg mi lelépünk az útra, egy picit eltávolodunk és kiadjuk a MEHETSZ! vezényszót. Nagyon fontos, hogy ha csak egy fél pillanattal is áll föl kedvencünk, mint ahogyan mi kimondanánk a vezényszót, vigyük vissza a helyére és próbáljuk újra. Azért, hogy a kutyánk az engedélyünkre elindult már nem kell plusz jutalomban részesítenünk, az önmagában jutalom a számára, hogy tovább jöhet velünk. A feladatnak ezt a részét addig kell ismételni, míg azt látjuk, hogy kedvencünk a járdához közeledve magától kezd visszavenni a tempójából.

Amennyiben az első szakaszt sikeresen teljesítettük, lépjünk tovább. Innentől kezdve, ahogy a járda széléhez érünk, már nem mondjuk az Ül! vezényszót, csak megállunk a kutya mellett és várunk, hogy magától leüljön. Ha eleget ismételtünk, pár másodperc után rájön, hogy mi a feladata. Ezután sétáljunk le az útra és kis várakozás után engedjük tovább.

A feladat harmadik szakasza, amikor a járda széléhez közeledve mi már nem állunk meg, csak egészen lassú tempóra lelassítunk. Természetesen kedvencünk eleinte hibázhat párszor, hiszen nehezedett a feladat, de ilyenkor következetesen vezessük vissza a járdára és ültessük le. A tempót fokozatosan növeljük a természetes sétánk tempójáig.

A fentiek elsajátítása után a kutya tulajdonképpen magát a feladatot már érti, csak azt nem tudja, hogy ezt minden szituációban elvárjuk tőle, ezért gyakoroljunk a kedvenc labdája és az útra szórt étel mellett is. Figyeljünk oda, hogy ne mindig ugyanazon az útszakaszon gyakoroljunk, váltogassuk a helyszíneket, így később kedvencünk általánosítani fog és bármilyen járdán betartja majd a szabályt.

Ez a weboldal cookie-kat használ. Részletes tájékoztatástért kérjük, kattintson az Adatkezelési és Adatvédelmi Szabályzat-ra. A weboldalon történő további böngészéssel Ön hozzájárul a cookie-k használatához.

Megértettem