Az egészség a legfontosabb, hiszen igazán boldog csak egy egészséges kisállat lehet. Ha még nem tettük, akkor rövid időn belül látogassuk meg az állatorvost. Bundás háziállat esetében fontos, hogy rendben legyenek az oltások, és kezelve legyen paraziták, illetve férgek ellen. Ha már rendelkezik új jövevényünk oltási kiskönyvvel, akkor azt mindenképp vigyük magunkkal. Lehetőség szerint az előző gazdival egyeztessünk az állat egészségügyi állapotával kapcsolatban.

Jó, ha tudjuk, hogy előtte mivel volt táplálva a háziállat, akár kutyáról, macskáról vagy törpenyúlról van szó. Mindegyikük esetében fontos, hogy ha változtatni szeretnénk az étrendjükön és új eledelt szeretnénk bevezetni, akkor azt fokozatosan tegyük. Nézzünk utána, hogy mi az, amit ehet az adott kiskedvenc, és mi az, amit nem. A kutyusoknál például kerüljük a csirkecsontot, valamint a nyers húst. Az utóbbi fogyasztása a cicák esetében sem szerencsés. A nyuszik fő tápláléka a hiedelemmel ellentétben nem a répa, hanem a friss, pormentes széna. Zöldséget és (kevés cukrot tartalmazó) gyümölcsöt csak kis mennyiségben, csemegeként kaphatnak.

Időt kell szánnunk arra is, hogy állatbaráttá tegyük otthonunkat. Több veszély leselkedik egy négylábúra a házban, mint gondolnánk. Biztonsági kockázatot jelent például a nyitott mosdó, az elektromos vezetékek, a szobanövények (hiszen némelyik mérgező is lehet), a szemetes és a tisztítószerek is. Az édességeket és a törékeny tárgyakat mindig tegyük olyan helyre, ahol nem éri el a háziállat. Az ablakok legyenek zárva vagy ráccsal védve, hiszen a cicák előszeretettel másznak ki rajtuk nem mérlegelve a magasságot.

Ahogy egy kisgyermek esetében, úgy egy kisállatnál is olyan játékszereket kell vásárolnunk, amely a korának megfelelő. Ha több, apró darabból áll a játék, akkor előfordulhat, hogy lenyeli az állat, és komoly gyomor-, valamint bélproblémák következhetnek belőle. Tartsuk szem előtt, hogy akármennyire is fáradtak vagyunk, a játékidő soha nem maradhat el. Lehet kutyánk, cicánk vagy nyuszink is, ugyanúgy minden egyes nap foglalkoznunk kell vele. Ellenkező esetben a kisállat szomorúvá válhat, vagy elkezdhet unatkozni, melynek nagy eséllyel lehet rosszalkodás és rongálás a vége, hiszen ők csak így tudják felhívni magukra a figyelmet. Ugyanilyen fontos, hogy túl sokat se dögönyözzük az állatot, legyen lehetősége pihenni, hagyjunk neki teret, és ne tartsuk állandó stresszben. Kerüljük a durva játékot, és amit később majd nem szabad, azt most se engedjük meg, mert nagyon nehéz lesz leszoktatni róla.

A napi rutin mellett ki kell alakítanunk egy rendszert, amelyhez hozzá kell szoktatnunk a négylábút, és erről egyeztetnünk kell a család többi tagjával is. Beszéljük meg, hogy mi az, amit szabad, és mi az, amit nem, és egyformán viselkedjünk bundás barátunkkal, valamint ugyanazokat a feladatokat, illetve szabályokat próbáljuk neki megtanítani.

A rendszeres tanulás különösen a kutyák esetében elengedhetetlen. Velük nem csak azt kell megértetnünk, hogy mit lehet és mit nem, hanem például az alapvető vezényszavak (ül, marad, fekszik) megtanulása is fontos. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogyan kellene belefogni a közös gyakorlásokba, akkor iratkozzunk be egy kutyaiskolába. Persze megpróbálhatunk tréningezni a minitigrisekkel és a tapsifülesekkel is, csak sokkal több türelemre, megértésre és kitartásra lesz hozzá szükségünk.

Amennyiben az új kedvenc már második háziállatunk lesz, akkor próbáljuk meg fokozatosan összebarátkoztatni a négylábúakat. Eleinte érdemes külön-külön szobában tartani őket, hogy csak egy ajtón keresztül érezzék és hallják egymást. Kölyköknél ez a szeparált időszak lehet mindössze néhány órás is, de készüljünk fel arra, hogy felnőtt állatok esetében akár több napra is szükség lehet, hogy elfogadják egymást.

Forrás: bestfriends.org