Az, hogy papagájunk élettere kifejezetten nagy, és úgy látjuk, remekül röpköd a madárházban, még nem jelenti azt, hogy a szabadban – lakásban vagy azon kívül – is problémamentes lenne a szárnyalás. Ahogy az embereknél, úgy az állatoknál is ajánlott a tanítást még fiatal korban elkezdeni, ilyenkor a madarak is sokkal fogékonyabbak, mint idősebb korban. Persze a kivétel erősíti a szabályt, és előfordulhat, hogy kedvencünk 5 éves kora után is képes lesz a szabadon repülésre. Ehhez viszont türelemre és kitartásra van szüksége a gazdinak is. Ám érdemes fontolóra venni, hogy biztosan szeretnénk-e kizökkenteni tollas barátunkat a megszokott életéből, hiszen a változás, vagyis akár a szabadban való repülés is stresszessé válhat számára, és nem biztos, hogy boldoggá teszi, pedig valószínűleg az lenne a célunk, hogy örömöt okozzunk madarunknak.

Jó, ha tudjuk, hogy a hámmal való reptetés gyakorlatilag nem feltétlen járul hozzá a szabadon való repüléshez, hiszen olyankor erősen korlátozva van a madár, és azokhoz a repülési viszonyokhoz szokik hozzá.

Mielőtt elkezdenénk a tréningeket madarunkkal, azt is figyelembe kell vennünk, hogy onnantól nincs visszaút, vagyis ha belevágunk, akkor utána rendszeresen engednünk kell, hogy csőrös pajtásunk repkedjen, hiszen a megvonás komoly következményekkel, stresszel, depresszióval, viselkedési zavarokkal, és mentális egészségügyi problémákkal járhat. Tehát 100%-ig biztosnak kell lennünk abban, hogy mindig lesz időnk kedvencünkre. Vegyük figyelembe életkörülményeinket, családunkat, munkánkat, stb.

A lakáson kívüli röptetés esetében talán attól tartanánk a legjobban, hogy nem repül vissza hozzánk papagájunk, de nem ez a legnagyobb rizikó. Komoly veszélyt jelenthetnek a vadon élő, ragadozó madarak is, tehát ismernünk kell a környezetünket, és a közelben élő állatvilágot is. A tréningekhez kezdetben mindenképpen szakértő segítséget kell hívnunk.

Tudnunk kell, hogy az otthonunkban sem teljesen biztonságos a repülés, mielőtt kiengednénk szárnyasunkat a kalitkájából, madár-biztossá kell tennünk a lakást. Ez nagyon fontos annak érdekében, hogy ne érje semmilyen sérülés papagájunkat. Az elektromos kábeleket el kell rejtenünk takarólécek mögé, mert bizony tollas barátunk késztetést érezhet arra, hogy csőrével megcsipkedje, aminek áramütés lehet a következménye. Győződjünk meg arról, hogy szobanövényeink nem mérgezőek. Figyeljünk a nyílászárókra és a tükrökre, mert ha nagy erőből nekirepül valamelyiknek a madár, az akár végzetes is lehet. Reptetés előtt csukjuk be az ajtókat és az ablakokat, és húzzuk el a sötétítő függönyt, valamint takarjuk le tükreinket is.

A fa bútorok vonzóak lehetnek papagájunk számára, ezért, ha nem szeretnénk sérülést látni rajtuk, folyamatosan szemmel kell tartanunk csőrös pajtásunkat akkor is, amikor már profin repked. A kandalló, a felforrósodó izzók, és a gyertyák szintén komoly veszélyforrások lehetnek. A konyhát – főleg sütés-főzés idejére – és a fürdőszobát zárjuk el kedvencünk elől, ha lehet.

Ha mindezekkel megvagyunk, valami finomsággal kicsalogathatjuk papagájunkat a kalitkájából. Fontos, hogy semmit se erőltessünk, hiszen, mivel egészen eddig egy kis helyen élt tollas pajtásunk, előfordulhat, hogy még az izomzata sem elég erős. Legyünk türelmesek, a jutalomfalatok segíthetnek abban, hogy megértessük madarunkkal, mit szeretnénk. A kisebb távoktól fokozatosan haladjunk a nagyobbak felé. Mindig kövessük figyelemmel kedvencünket, soha ne hagyjunk magára a madárlakon kívül.

Forrás: adventuresofroku.com, birdtricksstore.com, petcha.com