A legfontosabb tudnivalók az örökbefogadásról
2020. december 04.
Azok az emberek, akik fogadtak már örökbe valamilyen négylábút, gyakran úgy gondolják, hogy a háziállat mentette meg az ő életüket, és nem pedig fordítva. Az igazság valójában az, hogy az összeszokás után mindkét fél számára egy új, izgalmasabb és boldogabb korszak következik. Ha már régóta fontolgatjuk egy kutyus befogadását, akkor érdemes többet megtudnunk arról, mire kell felkészülnünk, és hogyan válhat családtaggá egy árva kisállat.
Jó, ha tudjuk, hogy az örökbefogadással tényleg életeket mentünk. A menhelyek világszerte zsúfolásig vannak telve, és sok állatot kénytelenek elaltatni, sokaknak pedig hely sem jut már. Tehát megmentjük a kiválasztott kutyus életét, és egy másikét is, aki bekerülhet helyette az utcáról. Ez máris egy nyomós érv amellett, hogy belevágjunk a dologba.
Menhelyről kutyát hazavinni ráadásul olcsóbb is, mintha tenyésztőtől vásárolnánk. Annak a gondolatát pedig, hogy szaporítót támogassunk a pénzünkkel, minél hamarabb vessük el. Utóbbi esetben ráadásul sokszor beteg kutyushoz juthatunk. A menhelyen lévő állatok viszont általában már gyógyultak, ivartalanítva, féregtelenítve és oltva vannak, továbbá rendelkeznek chip-pel is. Ezekre már nem kell külön költenünk. Ha mindenképp fajtatiszta ebet szeretnénk, akkor is érdemes ellátogatni a közelben lévő menhelyekre, vagy valamelyik fajtamentő alapítványt is felkereshetjük.
Arra viszont számítanunk kell, hogy előfordulhat, hogy a kiválasztott kutya számára úgy gondolják majd, hogy nem mi leszünk a megfelelő gazdijelöltek. A menhely dolgozóinak általában fontos az, hogy kihez kerül az adott négylábú, ezért alaposan megvizsgálják a jelentkezők alkalmasságát. Feltehetnek olyan kérdéseket, amelyekre először talán nem szívesen válaszolunk, túl személyesnek tartjuk őket, de próbáljuk meg megérteni, hogy fontos cél érdekében teszik. Így tudják biztosítani azt, hogy a kutyusok valóban szerető családhoz kerüljenek, illeszkedjenek az örökbefogadók személyiségéhez, és ne hozzák vissza őket hetekkel vagy hónapokkal később. Ez igazából szintén minden fél érdeke.
Akár fel is készülhetünk néhány általános kérdésre, így nem érnek majd minket váratlanul:
– Hány felnőtt és hány gyermek él velünk? Mindenki vágyik a kutyusra?
– Saját otthonunkban élünk-e vagy bérlünk? Házról van szó vagy lakásról? Tervezünk-e költözni?
– Milyen az anyagi és a munkahelyi helyzetünk? Mennyi szabadidővel rendelkezünk?
– Van-e már tapasztalatunk valamilyen más háziállattal?
– Mennyire aktív az életmódunk?
– Mennyire vagyunk felkészülve egy kutya nevelésére, gondozására?
A legtöbb helyen nagyjából azonos az örökbefogadás menete, ami a következőképpen néz ki:
- Kérelem benyújtása az örökbefogadásra.
- Beszélgetés a menhely egyik munkatársával, ismerkedés a befogadni kívánt bundással.
- Pozitív elbírálás esetén a szerződés aláírása, meghatározott összegű díj kifizetése, és a kisállat hazavitele.
Ha pedig még nem vagyunk biztosak abban, hogy tényleg szeretnénk-e befogadni egy kutyust, akkor kezdetben csak látogassunk el egy-egy nyíltnapra, vagy menjünk el meghirdetett, közös kutyasétáltatásra az önkéntesekkel. Így megismerkedhetünk a gazdira váró állatokkal és szerezhetünk egy kis tapasztalatot is.
