A limbikus rendszerben jön létre a vidámság, a félelem, az éhség, a fájdalom, a düh és a szeretet érzete, továbbá ez a helye a szaglásnak, a látásnak, az ízlelésnek, az önzetlen viselkedésnek és a hosszú távú memóriának is.

Gondolnánk-e továbbá, hogy a macska és az ember limbikus rendszere meglepően hasonlít egymásra? Pedig pontosan ez a helyzet. Ebből nyilvánvaló, hogy a macska is képes átélni szeretetet, haragot, dühöt, szomorúságot, vidámságot, továbbá lehet féltékeny és frusztrált is. Ebből fakadóan érzelmi zavarai is lehetnek és bizony ezek esetenként betegséget is kiválthatnak.

A macskák szeretik az egyhangúságot, a megbízhatóságot. Életük akkor boldog, ha napjaikat a megszokott rítus szerint pergethetik le. Az ebben bekövetkező változás zavarodottságot, feszültséget, stresszt kelthet bennük.

Stresszt okozhat a szeretett gazda elvesztése, újszülött vagy új ember vagy kedvenc állat érkezése a családba, lakásfelújítás és a vele járó zaj, a megszokott tárgyak eltűnése, költözés, és így tovább.

A macska a stresszre, annak mértékétől és időtartamától függően, többek között a következőkkel reagálhat:

• rettegés,
• depresszió,
• folyamatos nyivákolás,
• dühös menekülési vágy,
• étvágytalanság,
• ürítési szokások felborulása,
• túlzott mértékű és gyakoriságú mosakodás, illetve annak felhagyása,
• ürülék felfalása,
• indokolatlan vagy túlzott agresszivitás.

A rettegő macska lekushad és mozdulatlanul marad, pupillái tágak. Az akár csak képletesen is sarokba szorított macska igyekszik kitörni helyzetéből és támadóan léphet fel. Ha azonban szorult helyzetéből nem tud kiszabadulni és fenyegetett helyzete hosszabb időn át fennáll, nem eszik, nem mosakszik, ott helyben ürít, mert félelmében mozdulni sem mer. Mivel ilyenkor csendben szenved, helyzetét sokan félreértik és azt hiszik jól van.

Az érzelmi stressz hatására a macskák a betegségek egész sorát képesek kifejleszteni magukban, anélkül, hogy ezek bármiféle szervi elváltozásra visszavezethetők lennének.

A féltékenység (ember-gyerek megjelenése a családban, új kedvenc állat érkezése), vagy a hirtelen és erőteljes rémület (például kutya támadása) hasmenést, hányást válthat ki.

A félelmet keltő házi kedvenc (vagy személy) jelenléte miatt hosszabb időn át fennálló szorongás vagy féltékenység:

• gyomor- és nyombél fekélyt;
• a harmadik szemhéj bénulását;
• az érintésre történő ideges bőrrángást, apró görcsöket;
• az ételek elutasítását;
• szőrhullást okozhat.

A legfontosabb teendő kideríteni, hogy mi a baj kiváltó oka és minél előbb megszüntetni azt. A kedvezőtlen állapot bizonyos ingermentes idő eltelte után normalizálódik. Amennyiben a stresszt költözés vagy új családtag érkezése váltotta ki, a cicát körültekintéssel az új helyzet elfogadására kell ösztönözni, miközben éreztetjük vele, hogy az új ember(gyerek), új kedvenc állat megjelenése ellenére szeretett tagja marad a családnak az új otthonban is.