Hathetes koráig legalább négy embernek célszerű őt kézbe venni többször is, közöttük nyugodt és kedves gyerekekkel. Az első nyolc hét létfontosságú a kölyök számára, ha ez időben nincs kapcsolata emberekkel, majdnem lehetetlen szocializálni később.

A macska alapjában véve magányos állat, nem érzi szükségesnek az emberek társaságát, ez tanult viselkedés.

A háziasítás és a szocializáció (a gazdához való kötődés) a macska esetében nem akkora mértékű, hogy gátat szabna a macska „visszavadulási” képességének. Majdnem minden macska képes emberi segítség nélkül is megállni a lábán.

A kölykök anyjuk viselkedésének megfigyelésével és utánzásával szereznek jártasságot a nagybetűs életben, ezért a barátságos anya, jó eséllyel nevel barátságos kölyköket.

Azok a macskák barátságosak egymással, amelyeknek közös a szaguk és e baráti helyzet fenntartása érdekében dörzsölik a pofájukat egymáshoz és az emberhez is.

Az állatorvosnál vagy idegenben járt macska szaga új, ezért hazatértekor az otthoni macska (macskák) idegenként fogadhatja és megtámadhatja őt.

A pozitív élmények pozitív hozzáállást teremtenek. Viszont a félelmet keltő, fájdalmat okozó emberi beavatkozás az emberek elutasításához vezet.

Az emberek iránt bizalmatlan felnőtt macska szocializációja nem könnyű feladat. Kitartás és türelem kell hozzá. Néhány nap alatt nem lehet a macska bizalmába férkőzni, hetek, esetleg hónapok kellenek ehhez, de sajnos van olyan eset is, hogy végül nem sikerül.

Az áthangolás időszakában kerülendők a hirtelen zajok, ajtócsapkodások, népes vendégsereg látogatása. A zajos háztartási gépek beindítása előtt a cicát vigyük más helyiségbe.

Semmit nem szabad erőltetni, csak kínáljuk fel a lehetőséget, hogy éljen vele. Várjuk meg, amíg ő közeledik, ne erőltessük rá magunkat.

A macskákat nem zavarja, ha a szemükbe néznek, sőt. Ennek lehet különleges jelentéstartalma is, ha megtoldjuk egy lusta pislogással is, mert ez macskanyelven annyit tesz: „minden rendben, nem lesz semmi baj”. Ez bátorításnak is beválik félénk macska esetében.

Minden macskának csak rá jellemző személyisége és stílusa van. Adott macska személyisége a génjeiben és élettapasztalataiban gyökerezik. A háziasítás egyik legfontosabb eredménye az ember iránti félelem megszüntetése volt, s ennek köszönhető, hogy e két faj — az ember és a macska — egymás mellett élhet.

A macskafélék — még azok is, amelyek a házimacskánál sokkal magányosabb és elzárkózóbb életstílust folytatnak, mint például az ocelot — képesek kialakítani szoros, majdhogynem szeretetteljes kapcsolatot az emberrel.

A macska számára az ember eszményi partner, hiszen nem versenytárs. Nem harcol ellene az élelemért, a területért vagy a szexért, vagyis azokért a dolgokért, amelyek a felnőtt macskák szeretetteljes együttélését lehetetlenné teszik.

A macskák ellentéte más macskákkal a terület védelmezéséből és megóvásából, a szexuális fölény és az életüket fenntartó erőforrások (táplálékszerzés) megtartásának fontosságából ered. Ez teszi lehetetlenné, hogy a kölyök korban az alomtestvérek között még meglévő „társasági” viselkedésformákat felnőtt korukban is megőrizzék.

Emberekkel való kapcsolatukból azonban mindezek a veszélyek hiányoznak, s ez lehetővé teszi a fiatalkori viselkedésformáik megtartását a macska—ember kapcsolatban.