Az egyik legfontosabb szempont a méret. Amennyiben kutyánk már elérte a végleges nagyságát, akkor viszonylag könnyű a dolgunk. Akkora szállítódobozt válasszunk, hogy bundás barátunk kényelmesen tudjon benne állni, vagyis ne érjen hozzá a feje (vagy a fülei) a box tetejéhez. Nézzük meg azt is, hogy meg tud-e fordulni benne kedvencünk, és hogy hason, valamint az oldalán fekve is szépen elfér-e. Figyeljünk arra, hogy túl nagy se legyen a szállítóbox, mert ha jóval nagyobb a kelleténél, akkor az kevésbé lesz biztonságos az eb számára, valamint fennáll az esélye annak, hogy egy részét toalettként használja majd pajtásunk, ami zárt térben nem biztos, hogy szerencsés. A folyóügyek elvégzése miatt javasolt időnként megállnunk az egyes pihenőhelyeken.

Kölyökkutya esetében az lenne a legköltséghatékonyabb, ha akkora szállítót vásárolnánk, amekkorára egy felnőtt példánynak van szüksége. Ezt a méretet viszonylag jól megbecsülhetjük, ha fajtatiszta kutyusról van szó, ám egy keverék esetében már nem olyan egyszerű. Ha túl nagy méretbeli különbség van a kölyök és a felnőtt eb között, akkor olyan boxot érdemes vennünk, amelynek egy része leválasztható.

A legtöbb hordozó első sorban műanyagból készül, tetején kényelmes füllel, ami megkönnyíti a kézben történő szállítást. Elől rácsos ajtó a jellemző, amely biztosít egy kis kilátást és szellőzést, bár egyes kutyusoknak erősebb légáramlásra is szükségük lehet. Ilyen szempontból a legjobb, ha oldalt és a felső részen is vannak szellőzőrácsok, amelyek jobb kilátást is eredményeznek. Ügyeljünk arra, hogy a hordozó minőségi anyagból készüljön, hiszen amellett, hogy tartósabb, a tisztítása is egyszerűbb lesz.

Sokan azokat a szállítóboxokat preferálják jobban, amelyeknek minden oldala rácsos, hiszen így jobban látható a háziállat, és a szellőzés is nagyobb mértékű. Ami hátrány lehet, hogy ezek a szállítók úgy néznek ki, mint a ketrecek, és ha nem elég masszív az anyag, az eb kitágíthatja a réseket, illetve eldeformálódhatnak a rácsok. Ráadásul a találékonyabb kutyusok felfedezhetik, hogy hogyan kell a dobozon kívülre pisilni, így emiatt sem túl praktikus rácsos hordozót választanunk.

Kistermetű ebek számára, mint például a csivavák vagy a yorkik, a vállra akasztható, puha szállítók is teljesen megfelelőek lehetnek, különösen akkor, ha rövidebb útról van szó. Ezek több színben és stílusban kaphatóak, így biztosan megtaláljuk majd azt, ami megfelel az ízlésünknek. Hátrányként viszont meg kell említenünk, hogy ha egy ilyen textilhordozóba bepisil a kutyus, akkor nehezebb kitisztítani, mint a műanyag verziót.

Összességében elmondható, hogy hosszabb utakra a minőségi, műanyag szállítók közül érdemes válogatnunk, rövidebb utaknál, vagy például a nyaralóhely környékén, szóba jöhet az anyagból készült hordozó is. Fontos, hogy mindig figyelembe vegyük négylábúnk igényeit, és az összeegyeztethető legyen a sajátunkkal is.