Figyeljünk a jelekre: fejrázás, szag, bőrpír, duzzanat, vakarózás, nagyobb mennyiségű fülváladék, megvastagodott, ráncos bőr. A hallójáratban fájdalom és/vagy viszkető érzés jelentkezhet a betegség okától függően. Az is lehet, hogy csak az egyik fülben alakul ki gyulladás, de akár egyszerre mindkettő is kezelésre szorulhat. A tünetek jelentkezhetnek hirtelen (akut) módon, visszatérő jelleggel, de lehetnek elhúzódók (krónikusak) is.

Fülgyulladást több tényező is okozhat. Lehet például paraziták megjelenése, idegentest (például toklász) fülbe kerülése, vagy akár allergia is, de bakteriális és gombás vagy akár kevert fertőzések is előfordulhatnak elsődleges kórokként, és másodlagosan, allergiához társulva is. A fül egyedi sajátosságai is hajlamosító tényezőként szerepelhetnek, mint például a szűk rosszul szellőző hallójárat, vagy nagy mennyiségű szőr a külső hallójáratban, vagy nagy lógó fülek. Amennyiben nem ismerünk fel a betegség kiváltó okát, akkor a gyulladás újra és újra visszatérhet, krónikussá válhat. A diagnózis felállítása után az állatorvos meghatározza a kezelési protokollt, annak megfelelően, hogy milyen probléma áll a háttérben. Vannak olyan állapotok, amelyek gyorsan gyógyulnak, és vannak olyanok is, amelyek szinte állandó kezelést igényelnek.

A részletes kórtörténet, valamint az alapos fizikális vizsgálat, valamint elhúzódó, állandóan visszatérő esetekben a fülváladék mikrobiológiai vizsgálatával deríthetjük ki a fülgyulladás okát. A vizsgálat során szükség lehet bódításra is , főleg, ha fájdalom is jelentkezik vagy az eb nem együttműködő, ezért az állatot célszerű üres gyomorral vinni a vizsgálatra (6-8 óra koplalás, ha ezt egyéb okok nem teszik lehetetlenné). Mindenképp állatorvos segítségét kell igénybe vennünk. Időnként allergiavizsgálat és röntgenfelvétel készítése (ha például egyensúlyzavar lép fel) is indokolt lehet.

Első lépésként az állatorvos általában levágja a fülkagyló környékén lévő szőrt, hogy könnyebb legyen a tisztítás és a kezelés. Előfordulhat, hogy a fülkagylóban lévő szőrszálakat is el kell távolítani, ami fájdalmas lehet, ezért általában altatásban végzik. Ha nagyon fájnak a kutyusnak a fülei, akkor a kitakarításuk is csak bódítás után történik. Fogadjuk meg az állatorvos tanácsát az otthoni kezeléssel kapcsolatban, mert csak így lehet gyógyulást várni.

A kezelés történhet külsőleg, valamilyen fülcsepp alkalmazásával, de szükség lehet injekcióra és szájon át alkalmazott gyógyszerekre is. Csak olyan készítményeket vásároljunk és használjunk, amelyeket az állatorvos írt fel kedvencünk számára. Az interneten böngészve olvashatunk különféle otthoni tippeket is, de azokat nem javasolt megfogadnunk, hiszen további irritációt is okozhatnak a házilag készített krémek és egyebek.

Addig kell folytatni a kezelést, amíg a beteg (amennyiben ez lehetséges) teljesen meg nem gyógyul. Mindig vigyük vissza kontroll vizsgálatra az állatot abban az időpontban, amikor állatorvosunk ezt előírja. A betegség okától függ, hogy milyen hosszú kezelésre lesz szükség. Mindig gondosan és teljes körűen kövessük az állatorvos utasításait, hogy a legjobb eredményt érhessük el kedvencünkkel a lehető legrövidebb idő alatt.