Talán ez a legélvezetesebb szocializációs gyakorlat. Készítsünk elő jó sokat kutyusunk kedvenc jutalomfalatjából, amiből minden egyes simogatásért jutalmat fog kapni. A feladat során a fokozatosság lesz a legfontosabb. Olyan területeken kezdjük elsimogatni, ahol a legelviselhetőbb. Ilyen a kutya oldala, mellkasa, háta, combja. Figyeljük a jelzéseit és, ha morogna, ne kapjon jutalmat. Ilyenkor ismételjük meg az érintést, de sokkal finomabban, amire még nem reagál, és arra jutalmazzuk meg.

Az egyszerűbb területek után, jöhetnek a lábak és a farok. Továbbra is minden érintésért és simogatásért, amit szépen tűr, adjunk jutalmat. Addig ne lépjünk nehezebb területre, amíg nem látjuk a kutyán, hogy teljesen komfortos az adott terület érintésével. A diszkomfort jele lehet, hogy morog, elhúzza magát a kéztől, elfordítja a fejét, idegesen liheg, nyalogatja a száját,hátracsapja a fülétvagy kikerekedett szemekkel a menekülési útvonalakat vizslatja. Amennyiben ezek közül egy jelet sem mutat, tovább léphetünk a fej és a fülek simogatásához.

A felsorolásból kimaradt a has simogatása, ami nem véletlen. Amennyiben jól építettük fel a feladatot, kedvencünk maga fog a hátára fordulni és kérni a hasa simogatását. Hagyjuk meg ezt egy ellenőrzési pontnak és egy biztos visszajelzésnek, hogy sikeresen teljesítettük a feladatot. Amikor a gazdin kívül bárki más simogatná kedvencünket, lépjünk vissza a kezdő pontra és nulláról építsük fel újra a feladatot, vélhetően már sokkal gyorsabban, mint első alkalommal.