Amennyiben megengedjük neki, hogy saját étkezéseink közben a lábunknál kunyeráljon, úgy ne csodálkozzunk, ha vendégeinknél is gyakorolni fogja jól bevett szokását. Természetesen senki sem szeretné elzárni kedvencét a családi közös vacsoráktól. Azért tartjuk kutyusunkat, hogy részese legyen életünknek, azonban, hogy a közös együttélés ne menjen emberi kapcsolataink rovására, kompromisszumot kell kötnünk vele.

Első feladatunk, hogy saját magunkat szoktassuk le rossz szokásunkról, miszerint az asztalnál etetjük a kutyát. Jelöljünk ki számára egy helyet a közelünkben, ami kellő távolságra van az asztaltól, mégis részese lehet a társaságunknak. Ez a hely lehet a saját ágya, vagy egy takaró. Célszerű konkrétan meghatározni, hogy hol szeretnénk őt látni, ha csak annyit várunk el tőle, hogy 2-3 méterre az asztaltól várakozzon, annak a határait mindig feszegetni fogja, és nem fogjuk tudni élvezni vendégeink társaságát.

Minden étkezés során az előre kijelölt helyre vezessük és fektessük le. Addig kell a helyén maradnia, amíg mi el nem engedjük onnan egy Mehetsz! vezényszóval. Amíg az engedélyünk nélkül hagyja el a helyét, mindig kísérjük vissza és fektessük le. Ez a feladat igényli, hogy a kutyusnak legyen egy alap helyben maradása, aminek a tanítását egy korábbi írásunkban találják.

Jutalmul a türelmes várakozásért kaphat pár falatot, de csakis a helyén. Ez a legfontosabb pontja a probléma megszüntetésének. Szép lassan rájön, hogy csak akkor kap jutalmat, ha a helyén várakozik, így egy idő után önszántából fog a helyére menni az étkezések során. Kérjük meg vendégeinket is, hogy tartsák be ezt a szabályt és amennyiben kényeztetni szeretnék kedvencünket pár számára is emészthető falattal, úgy azt a helyén adják neki oda.