A fenti okokból kifolyólag fontos, hogy minél előbb elkezdjük tanítani kedvencünket és rendszeresen gyakoroljuk vele. Nyugodtan elkezdhetjük már kölyök korban, amikor hozzánk került a kiskutya. Minél előbb kezdjük, annál megbízhatóbb lesz a behívása, hiszen szinte beleég a tudatába, hogy a gazdi hívására rohanni kell felé.

A tanítása borzasztóan egyszerű, viszont nagyon sokat kell gyakorolni. Érdemes itt is ingermentes környezetben kezdeni a tanítást, ahol kevesebb zaj, kutya, vagy ember vonhatja el kedvencünk figyelmét rólunk. Később, ha az ingermentes területen már sikeresen teljesíti a feladatot, gyakoroljunk emberek között, más helyszínen, vagy kutyák társaságában, fő, hogy a lehető legtöbb helyzetben teszteljük és mélyítsük a tudását. Amennyiben nem bízunk benne annyira, kezdetben csatoljunk rá egy hosszú 8-10 méteres pórázt, így könnyen megfoghatjuk és próbálhatjuk újra a feladatot.

A feladat tanítása csupán annyiból áll, hogy elszaladunk a kutyától, miközben hívjuk. Egészen addig szaladunk, míg karnyújtásnyi távolságba ér, majd megfordulunk és megdicsérjük jutalomfalattal, vagy simogatással, esetleg húzogatós játékkal. A labda használatát ebben az esetben kerüljük, mivel a legnagyobb dicséretet, a labdát tőlünk távol kapja, nekünk pedig az a célunk, hogy a behívás után még egy kis ideig magunk mellett tudjuk tartani. Természetesen, amint azt tapasztaljuk, hogy kedvencünk a hívásra azonnal felénk kezd szaladni, mi is szép lassan felhagyhatunk az előle való rohanással és elég egy helyben megvárni, míg beér hozzánk a kutya.

Sok gazdi esik abba a hibába, hogy csak akkor hívja be kedvencét, ha rácsatolja a pórázt, hogy hazavezesse a játékból. Ezzel azt üzenjük kedvencünknek, hogy a behívásunk egyenlő a játék végével, így biztosak lehetünk benne, hogy nagy ívben fog minket kerülni, amint kimondtuk a vezényszót. A problémát könnyen elkerülhetjük, ha még indulás előtt többször és rendszeresen behívjuk. Ilyenkor nem csatoljuk rá a pórázt, csak megsimogatjuk, megdicsérjük, majd visszaengedjük játszani.

A behívás tanítását és gyakorlását a mindennapi rutinunkba kell beiktatnunk és mindig következetesen be kell tartatnunk kedvencünkkel ezt a szabályt. Lehet, hogy az esetek többségében nem is lenne olyan fontos a feladat teljesítése, azonban ott van az a pár alkalom, amikor kedvencünk testi épsége múlik rajta és ő nem fogja tudni felmérni, hogy akkor éppen valóban fontos, hogy odajöjjön hozzánk.