A kerti tó szerelmeseinek jól bevált szabálya, hogy a tavat a helyszín ökológiai adottságaihoz kell illeszteni, ebbe pedig csak akkor szabad beavatkozni technikai segédeszközökkel, ha szükséges.

Fontos, hogy naponta legfeljebb 4-5 órát kapjon a vízfelület direkt napot, a többi időszakban, elsősorban a déli-kora délutáni órákban gondoskodjunk árnyékolásról. A biológiai folyamatok meleg vízben gyorsabban zajlanak, gyorsabb az algák szaporodása is.

Algaírtás: jobb megelőzni, mint kezelni

A legtöbb problémát a zavaros víz jelenti, ezt az algák szaporodása okozza, és magától megszűnik. Ha mégsem szűnne meg, és az algák feltartóztathatatlanul sokasodnának, a vízszűrők segítik a tó öntisztulását. Kisebb tavakhoz tökéletesen elegendő egy mechanikus szűrő. Ezen az egyébként is meglévő szökőkút-szivattyúval nyomjuk át a vizet, a szűrőben lévő habszivacs betét kiszűri a szennyeződéseket az átáramló vízből. Kaphatók biológiai vízszűrők is, ezek olyan granulátumból állnak, amelyek felfogják a víz zavarodását okozó anyagokat, a felületén rövid idő alatt megtelepedő baktériumok közreműködésével lebontják, és a tavi növények tápanyagává alakítják át azokat.

Ha vegyszereket használnunk, tudnunk kell, hogy csak átmeneti segítséget nyújtanak az algamentesítésben: ideiglenesen kiölik az algát, de az okokat nem szüntetik meg.

Minden a régi mederben?

Az év legszebb részében ajánlott hetente ellenőriznünk a házi rezervátumunkat. Elsősorban a vízszintet kell megnéznünk, vajon nem kell-e az erős párolgás miatt előálló vízveszteséget friss vízzel pótolni. Hetente ellenőrizzük a pH értéket és a hőmérsékletet. Nyáron rendszeresen halásszuk le az algákat, békalencsét és az elhalt növényi részeket, így nem képződik fenékiszap. A tó alján felgyűlt iszapot a legcélszerűbb tóporszívóval kiszippantani. A partoldal tisztítását szárazon, lentről felfelé végezzük, törekedjünk arra, hogy minél kevesebb szennyeződés kerüljön a vízbe. A vizet levegőztetni is kell, akár oxigéntermelő növényekkel, akár levegőztető fúvókákkal, amelyeket az egyébként is meglévő tavi szivattyúra lehet felszerelni. Minél nagyobb a víz oxigéntartalma, annál nagyobb segítséget kap a tó öntisztító ereje.

Több fényt: a tó partján is

Még ha először úgy is gondoljuk, hogy a fényözönnel megfosztanánk a természetet minden bájától, hamarosan rájövünk arra, hogy a lámpákkal olyan sokrétű életet fedezhetünk fel meleg nyári estéken, ami napnyugta előtt rejtve marad a szemünk elől. Ha csak a tó környékét akarjuk megvilágítani, alkalmazhatjuk a fröccsenő víz ellen védett, földbe szúrható lámpákat. Az univerzális fényszórókat azonban víz alatt is használhatjuk. A lámpatest IP minősítése lényeges, és minél magasabbak ennek számai, annál nagyobb védettséget élvez. Ne feledjük, a víz alatti világításra csak és kizárólag az IP 68-as védettségű lámpatestek alkalmasak.

Forrás:

toepites.hu,

Hans-Werner Bastian – A kerti tó, Cser Kiadó, Budapest, 2002