Kedves Doktornő! Van egy 1,5 éves süket lány cicánk, mindig is félősebb volt, gondolom a süketsége miatt. 1 éve ivartalanítva lett, az altatóra érzékeny volt, agresszív lett tőle. Amióta hozzánk szegődött 1 éve, többször is előfordult, hogy annyira megijedt valaitől, hogy napokig nem ment ki a hálószobából, az almot is kénytelenek voltunk bevinni. Néhány hete húgyhólyag gyulladása volt, belepisilt az ágyneműnkbe, földre, rengetegszer járt pisilni, 10 napig adtunk neki antibiotikumot és C vitamint az orvos javaslatára. Az antibiotikus kúra utolsó napjaiban „bekattant”, amikor meglátott minket vagy bármilyen tükröződést pl az ablakon, akkor felborzolta magát, púpozta a hátát, fújt, morgott és ez hetekig tartott naponta többször, megint nem ment ki a hálóból, a takaró alatt feküdt egész nap, 3 hét múlva jobban lett, kimerészkedett, azt gondoltuk, hogy „meggyógyult”, visszaraktuk az almot a helyére, járt is rá, vidám volt, játszott, futkározott. Majd 2-3 hétre rá újra az ágyunkba vizelt és vihettük be az almot. Ez így már nagyon aggasztó és idegesítő. Szeretjük, törődünk vele, mindent megadunk neki, akkor mi lehet a probléma? Összefügghet a süketséggel vagy a húgyuti bajokkal? Mit tegyünk, hogy ne legyen ilyen félős, stresszes és hogy ne csináljon többé az almon kívülre? Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy az utóbbi fél évben kétszer is költöztünk, elég sok stressz ért minket is, de már a költözések előtt is volt ilyen probléma, csak enyhébben. Előre is köszönöm a válaszát! Esztet
