Egy felmérés szerint évente 4 millió állatharapás történik. Ennek 85-90%-a kutyáktól származik, 5-10% macskáktól, a többi pedig más háziállatoktól. A legtöbb kutyaharapás (kb. 70%) olyan négylábútól ered, melyet az áldozat ismer. A sérültek pedig nagy százalékban gyerekek. 

Hogy a gyermekek miért fokozottan veszélyeztetettek, ha kutyaharapásról van szó, annak számos oka van. Előfordulhat például, hogy a kicsik nem tudják értelmezni az állat testbeszédét, amely intő jel lehetne a támadás előtt. Az a kutya, amelyik fél vagy szorong, összekuporodik a földön, farkát behúzza a lábai közé, füleit pedig hátrasimítja. Egy agresszív eb megpróbálhat nagyobbnak tűnni, felborzolhatja a szőrét, figyelmeztetően moroghat, vicsoríthat.

A gyerkőcök imádnak játszani az háziállatokkal, de gyakran nem olyan módon teszik, hogy az az állatnak is kedvező legyen. Például a kisebbek általában meg szeretnék ölelni a kutyusokat vagy megérinteni az arcukat, ezt pedig nem minden eb tolerálja. Emiatt a szemtől szembeni interakció miatt sérülnek sokszor a kicsik a fejükön vagy a nyakukon. Míg az idősebb gyerekeknek általában a kezüket vagy a lábukat harapják meg a kutyák.

Mindez nem jelenti azt, hogy nem javasolt kutyát tartanunk, ha gyermekeink vannak. Otthonunk biztonságos lehet mindenki számára, ha kellően óvatosak és következetesek vagyunk.

1. Fontos, hogy odafigyeléssel válasszuk ki háziállatunkat. Győződjünk meg róla, hogy kiszemeltünk tökéletesen megfelel az elvárásainknak, életmódunknak. Vagy elismert tenyésztőtől vigyünk haza kutyust, vagy olyan menhelyről, ahol korábban már megfigyelték, hogyan viselkedik az eb a kisemberekkel, és pozitív értékelést kapott.
2. Szocializáljuk kedvencünket! Minél többször van emberek vagy más állatok társaságában, annál kisebb lesz majd az esélye, hogy zavarni fogja a gyerekek közeledése, és kisebb lesz a valószínűsége annak, hogy harapni fog.
3. Az is segíthet, ha kellően kiképezzük bundás barátunkat. Ha tehetjük, iratkozzunk be vele kutyaiskolába. A tréningek során nem csak jól neveltté és szófogadóvá válik majd négylábúnk, de a köztünk lévő kötelék is megerősödik. Ez pedig kihathat más emberi kapcsolataira is.
4. Tartsuk háziállatunkat egészségesen! A beteg kutyák nem csak megfertőzhetik családtagjainkat, de a gyenge, fájdalommal küszködő állatok hamarabb haraphatnak is. 
5. Tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy nem szabad idegen állatokat megközelíteni és megsimogatni, valamint azt is, hogyan nyúlhatnak hozzá kedvenceinkhez. A kerítésen át történő simogatás például veszélytelennek tűnhet, pedig az eb fenyegetve érezheti magát és a területét.
6. Legyünk óvatosak, és soha ne hagyjuk magára a gyerekeket állatainkkal! Figyeljünk a jelekre, és azonnal avatkozzunk közbe, ha szükségesnek látjuk! Tanítsuk meg a kicsiknek is, hogyha az eb ugat, morog, vicsorog, akkor ne közeledjenek hozzá!
7. Azt is tudniuk kell a gyermekeknek, hogy vannak helyzetek, amikor egyáltalán nem szabad megzavarniuk a kutyákat és a minitigriseket, például, amikor azok esznek vagy alszanak, mert ilyenkor nagyobb eséllyel kapnak oda.

Ha csemeténket egy állat megharapta vagy bármilyen más módon megsebesítette, azonnal forduljunk orvoshoz! A megfelelő tisztítás és kötözés ilyenkor elengedhetetlen, és mivel fennáll a fertőzésveszély, ezért gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.