Bengáli

A bengáli fajta eredete 1963-ra vezethető vissza, amikor is egy nőstény házimacska egy ázsiai leopárdmacskával kereszteződött. Az utóbbi az Ázsiában előforduló kis vadmacskák egyike. A cél az volt, hogy egy igazi házimacskát alkossanak a vadmacska egzotikus, rozettás foltjaival és fehér hasával. Az angol CFA egyesület akkor tekinti a cicákat háziasnak, ha azok hat generációnyira vannak a vadmacskáktól.

A bengáli macskák széles színválasztékban elérhetőek, de csak két mintával: foltos/rozettás és márvány. Ezek a bársonytalpúak kíváncsi természetűek és sportosak, ráadásul meglepő módon, nagyon kedvelik a vizet.

Egzotikus rövidszőrű (Exotic)

A CFA egyik legnépszerűbb fajtája az egzotikus rövidszőrű, melyet a lusta ember perzsa macskájának tartanak. A tenyésztők a korai amerikai rövidszőrűt azért keresztezték a perzsával, hogy az ezüst árnyalt szín megjelenjen cicáiknál.

Bár eredetileg elfogadták az így megszületett macskafajtát, hamarosan panaszok jelentkeztek a keresztezés okozta fejszerkezetváltozás miatt. Végül létrejött egy saját fajta, amely inkább a perzsa macskára, mint az amerikaira hasonlít, annyi különbséggel, hogy az egzotikus rövidszőrűek vastag, plüsszerű, rövid bundával rendelkeznek. Természetük kellemes, hangjuk pedig halk, mint a perzsáké.

Ragdoll

A Ragdoll macskafajtát Ann Baker tenyésztette ki az 1960-as években Kaliforniában, és szinte teljes egészében az ott szabadon kóborló macskakolóniákból származik. A középpontban egy hosszúszőrű, fehér, Josephine nevű nőstény cica állt, és a cél az volt, hogy egy kedves és megnyerő temperamentumú minitigris jöjjön létre. Az így megszületett bársonytalpúak gyengédek és szeretik, ha babusgatják őket, innen ered a Ragdoll (rongybaba) név is.

Kizárólag hosszúszőrű példányok léteznek, de selymes bundájuk csak minimális ápolást igényel. Csodaszép kék szemeik vannak, melyek körül, valamint a füleknél sötétebb színű szőr a jellemző. Nagytestűek, súlyuk könnyedén meghaladhatja a 6 kg-ot is.

Szfinx

A szfinx cicák legfeltűnőbb tulajdonsága a szőrtelenség. A tenyésztők 1966-ban kezdtek el komolyabban foglalkozni olyan kanadai macskákkal, amelyek szőrtelen gént mutattak.

A szfinxek nem teljesen kopaszok, rövid szőr megjelenhet a füleken, a lábujjakon és a farkukon, testükön pedig vékony pehelyszőr nőhet. Testfelépítésüket telt has és erős csontozat jellemzi. Bőrük laza, ráncos, különösen a fej és a vállak környékén. A szín a bőr pigmentje alapján határozható meg. Mivel nincs szőrük, ami felszívná a bőrön termelődő zsírokat, ezért rendszeresen fürdetni kell őket.

Tele vannak energiával, csintalanok, és ritkán jelentkezik náluk egészségügyi probléma. Nagyon hideg időben örömmel fogadják a pulóvert.