A kutyák nem szívesen maradnak egyedül. Falkaállatként természetes félelmük a hátrahagyástól néhányuknál markánsabban, másoknál kevésbé erősen jelentkezik.  Néha azonban kénytelenek vagyunk megoldani helyzeteket: akár munkahelyi okokból vagy olyan eseménykor, melyre négylábú kedvencünket nem tudjuk magunkkal vinni, de gondoljunk akár egy rövid várakozásra az autóban – ezek olyan helyzetek, melyekben kis kedvencünknek egy ideig ki kell bírnia a gazdája nélkül.

A jó hír: a kutyák akár öregkorban is képesek megtanulni az egyedüllétet. Kölykök esetén ez általában kevésbé bonyolult, az idősebb kutyákat viszont tréningezni kell és sokszor türelemre is szükség van. Lássuk, hogyan tanulhatja meg kutyánk, hogy néhány órára egyedül maradjon.

Miért nem maradnak szívesen egyedül a kutyák?

Az egyedülléttől és elhagyástól való félelem mélyen ott rejtőzik minden kutyában. A kutyák falkaállatok akkor is, ha manapság már nem falkákban tartják őket. A szociális viselkedés és az összetartozás érzése ennek ellenére rendkívüli mértékben megfigyelhető náluk. A falkában, például a farkasoknál vagy vadkutyáknál a gyenge vagy beteg állatokat hátrahagyják és legrosszabb esetben halálra vannak ítélve.

Így hát aligha meglepő, ha kutyánk folyamatosan azzal foglalkozik, hogy fenntartsa a kapcsolatot „családjával”. Itt is a kivétel erősíti a szabályt: az egyértelmű feladatot teljesítő munkakutyák hosszabb időt is képesek egyedül eltölteni. A fajnak leginkább az felelne meg, ha kutyáink kutyafalkában vagy gazdáikkal élnének.

Kutyát egyedül hagyni: mennyi ideig ajánlott?

Erre a kérdésre sajnos nincsen egységes válasz, mivel a kutyák – az emberekhez hasonlóan – egyedülálló lények. Némelyik vonyítani kezd, ha gazdája becsukja maga mögött az ajtót, mások egy óra után válnak nyugtalanná és kezdenek el rohangálni a szobában, bútorokat és tárgyakat rágcsálni vagy tiltakozásképpen elintézik dolgukat a lakásban. A nagyon érzékeny kutyusok akár depresszióban is szenvedhetnek, ha túl gyakran vagy hosszú ideig maradnak egyedül.

Más kutyák négy vagy öt órát is kibírnak gazdájuk nélkül – bármilyen szeparációs szorongás nélkül. Hosszabb idő viszont semmi esetre sem legyen, hiszen kutyánknak legkésőbb ekkor könnyítenie kell magán!

Aki kénytelen négylábú kedvencét minden nap munkaidőben egyedül hagyni, legjobb, ha hosszú távra kutyaszittert keres. Még jobb lenne, ha magunkkal vihetnénk négylábú barátunkat a munkahelyünkre. Sok cég bizonyos feltételek mellett engedélyezi a kutyákat a munkahelyen – nyugodtan kérdezzünk rá!

Két alaptípus: szeparációs szorongás vagy kontrollvesztés?

Az egyedülléttől félő kutyákat két alaptípusba soroljuk:

• Néhányuk szeparációs szorongással küzd,
• mások kontrollvesztésben szenvednek.

A szeparációs szorongás esetén a kutya valóban az egyedülléttől fél. Kutyatartóként vegyük fel az alfaállat szerepét, aki szuverén módon kezeli a helyzetet, dönt a továbbiakról és gondoskodik a falka biztonságáról. Az állat meg fog bízni bennünk és nyugodt lesz egészen addig, amíg ebben a felállásban minden működik. A kevésbé nyugodt kutyák esetében a gazda – akár rövid időre való – eltávozása komoly katasztrófát okoz. Az alfaállat ugyanis hirtelen eltűnik és meginog az alapvető bizalom.

Amennyiben a kutya szeparációs szorongásának oka a korábbi tulajdonosokkal vagy kölyökkorban szerzett rossz tapasztalat, ez indokolt és érthető. Az ember viselkedése azonban gyakran központi szerepet játszik. Tudattalanul azt az érzést közvetítjük az állatnak, hogy az elválás egy jelentős esemény. Ha a búcsúhangulatot simogatással és vigasztalással tetézzük, a feszültség a tetőfokára hág a kutyánál.

A kontrollvesztésben szenvedő kutyáknál viszont a kutya aggodalma vagy akár dühe mutatkozik meg, hiszen a „falka” nélküle kelt útra – anélkül, hogy ő vigyázhatna ránk. Ő ugyanis ezt feladatának tekinti, melyet jelen esetben nem tud teljesíteni.

Amennyiben négylábú kedvencünk ilyen típusú kutya, azonnal tisztázni kell a falka hierarchiáját és megmutatni neki, hogy mi vagyunk a falkavezérek. El kell fogadnia, hogy mi vagyunk a vezetők és el tudjuk dönteni, mikor jövünk és megyünk. A távollétében töltött időt mindennapi természetességgel kell kezelni.

A kontrollvesztett kutyának meg kell tanulnia, hogy nem kell mindig gondoskodnia gazdájáról – csak így fogja előbb vagy utóbb az egyedüllétet is elfogadni. Figyeljük meg, hol szokott kutyánk feküdni. Közvetlenül a bejárati ajtó mögött vagy magasan a kanapén? Ez egyértelműen azt mutatja, hogy feladatának tekinti, hogy a házban mindent a felügyelete alatt tartson. A fekvőhelyek megváltoztatása a ház kevésbé központi helyére sokszor már segíteni szokott.

Nem lehet elég korán kezdeni: már kölyökkorban kezdjük el a tréninget

Amennyiben kutyánk már kölyökkorban hozzánk kerül, könnyen megtaníthatjuk neki az egyedüllétet. Az otthonhagyás ugyanis gyakorolható: a fiatal kutyák zökkenőmentesen igazítani tudják belső órájukat a mi életritmusunkhoz. Minél korábban megtanulja a kiskutya, hogy az egyedüllét a mindennapok része, annál egyszerűbb lesz az számunkra nagyobb búcsúzkodás és dráma nélkül egyedül hagyni őt.

Tréning a kutya egyedül hagyásához: a felnőtt kutyák is képesek megtanulni

Előfordul, hogy felnőtt kutyáknak újonnan kell megtanulniuk az egyedüllétet, akár azért, mert örökbe fogadták vagy mert gazdája új élethelyzetbe kerül. Jó tudni: a felnőtt állatok is képesek tanulni – a kutya leszoktatható a szeparációs szorongásról.

A felnőtt kutya szeparációs szorongását kezelő tréning úgy kezdődik, hogy intenzíven kell vele foglalkozni, mielőtt elhagynánk a lakást. Játsszunk vele keresős játékot vagy menjünk hosszabb sétára. A keresős játék vagy agility tréning a kutya számára pozitív értelemben megterhelő és a legtöbb kutyának látványos örömet okoz. Ily módon a fajnak megfelelően fárasztjuk le kutyánkat, mielőtt egyedül hagynánk.

Még több ötlet: Kutyajátékok otthon és útközben (https://webshop.fressnapf.hu/termekkategoria/kutya/jatekok-kutya/)

Hasznos gyakorlatok: tréning a kutya egyedül hagyásához

1. Parancsoljuk kutyánkat a kedvenc alvóhelyére és foglalkoztassuk például egy játékkal vagy rágócsonttal.
2. Amíg eltereljük a figyelmét és nem ránk figyel, hagyjuk el a szobát.
3. Figyeljünk közben arra, hogy kutyánk elkezd-e nyüszíteni vagy vinnyogni.
4. Pár percet követően visszatérhetünk a helyiségbe és megjutalmazhatjuk a kutyát egy jutalomfalattal. Így a kutya a várakozást és a visszatérést pozitívan értékeli.

Tréningezzünk minden nap vele. Minden alkalommal növeljük a távollét idejét, ha azt tapasztaljuk, hogy a kutya nyugodtan és türelmesen várakozik. Lehetséges, hogy már pár napot követően elintézhetjük lakóhelyünk közelében a bevásárlást. Feltétlenül gondoljunk arra, hogy a beszokási időszakban négylábú kedvencünket valamilyen finomsággal (https://webshop.fressnapf.hu/termekkategoria/kutya/kutyaeledelek/jutalomfalatokragcsak/) jutalmazzuk.

Nem minden kutya esetén gyors a siker. Legyünk mégis türelmesek és következetesek: ne térjünk vissza a szobába, amíg a kutya nyüszít vagy vinnyog. Különben megtörténhet, hogy a kutya a nyüszítést köti össze a visszatéréssel és a jövőben egyre hosszabban és hangosabban fog sírni.

Ha kutyánknak több időre is van szüksége az egyedüllét megtanulásához: ne essünk kétségbe és ne bosszankodjunk, de ne is kényeztessük el a kutyát. Következetes napi gyakorlatokkal kutyánknak egyre könnyebb lesz egyedül maradnia. Nem utolsósorban pedig megtanul megbízni bennünk. A sírás helyett örömmel fog várni ránk és begyűjteni a kis jutalmát.

 A szeparációs szorongás leggyakoribb okai kutyáknál

• A kutya előtörténete: négylábú kedvencünket állatmentőktől hoztuk és nem ismerjük múltjának minden részletét? Az egykori menhelylakók esetén elképzelhető, hogy a kutya egykori gazdájának „elvesztése” miatt traumatizált.
• Tapasztalatok kölyökkorban: a kutya első kapcsolatait nem emberrel alakítja ki, hanem az anyaállattal és testvéreivel. Amennyiben az alapvető bizalom már ebben a kezdeti szakaszban megrendült, például a kutyacsalád korai szétválasztása miatt, ez is szorongást okozhat a kutyában. Az új gazdákhoz a kutya még inkább „ragaszkodni” fog.
• Nevelési hiba: Meglepő módon gyakran éppen a gazda az, aki előidézi és segíti a kutya szeparációs szorongását.

Szeparációs szorongás vagy kontrollvesztés

Szeparációs szorongás jelei:

• Bánat: Gyakran órákon át az ajtó mögött ül, kapargatja az ajtókat vagy a falakat
• Kosz: A kutyák szeparációs szorongás esetén sokszor megtörik a szobatisztaságot is.
• Alázatos üdvözlés: Amikor a gazda hazajön, túláradó üdvözletben részesül, de nyugodtabb és alázatosabb formában

Kontrollvesztés jelei:

• Rombolás: díszpárna, cipő, bútor: bármely háztartási tárgy célponttá válhat. A kutya le akarja vezetni energiáit.
• Állandó üvöltés: a frusztrációt hangos ugatással jelzi
• Viharos üdvözlés: A gazda hazatérésekor viharos üdvözlésben részesül, de nem az öröm miatt, hanem mint „büntetés” a „helytelen viselkedésért”