A kisemlősök közé tartoznak például a nyuszik, a tengerimalacok, a csincsillák, a sündisznók, a cukormókusok, a patkányok, a hörcsögök és az egerek is. Bár ők mindannyian egy kategória alá kerülnek, meg kell értenünk azt, hogy háziállatunk egyedi szükségletekkel rendelkezik, különösen, ha a környezeti stresszorok elkerüléséről van szó. A megfelelő környezet valójában az étrend alapjaival kezdődik, ami nem is olyan egyszerű, mint azt sok gazdi gondolja.

Tehát a kisemlősök is lehetnek stresszesek. Első sorban azért hajlamosak rá, mivel evolúciós szempontból ők bizony zsákmányállatok.

A zsákmányállatok ösztönösen hajlamosak a stresszes viselkedésre, ha a környezeti és szociális korlátok nem felelnek meg természetes szükségleteiknek. Folyamatosan értékelik a körülöttük lévő világot és keresik a lehetséges veszélyeket.

Az észlelt fenyegetés sokfelé formában megnyilvánulhat apró pajtásainknál. Még a legkisebb változás is stresszt válthat ki belőlük, ezért, ha kisemlőst szeretnénk tartani, alaposan át kell gondolnunk, hogy háztartásunk milyen hatással lehet leendő kedvencünkre.

Az olyan egyszerű dolgok miatt is jelentkezhet stressz, mint az étrend megváltoztatása, vagy egy új lakásba való költözés, hiszen ezzel a kisállat jól megszokott élőhelye is megváltozik. Ha ezekkel kis barátunk nem tud megbirkózni, az stresszel kapcsolatos problémákhoz és akár megbetegedésekhez is vezethet.

Egyes háziállatok számára különösen megterhelő lehet az izgalom, akár a hangos zajok is, például a tűzijáték. Azokon az ünnepnapokon, amikor tűzijáték várható a közelünkben – például augusztus 20-án és szilveszterkor – vigyük kedvencünk ketrecét vagy terráriumát egy csendes, elsötétített, lehetőleg ablak nélküli helyiségbe.

Hogy kisemlősünk mire mennyire érzékeny, az jelentősen függ a személyiségétől. Fontos, hogy mielőbb felismerjük a szorongás jeleit:

– Elszigetelődés vagy rejtőzködés
– Küzdelem a kézbevétel ellen (különösen, ha ehhez korábban már hozzászoktattuk)
– A fejlődés leállása
– Hipervigilancia
– Védett testtartás vagy ledermedés, amikor belépünk a szobába
– Csökkent aktivitás
– Étvágytalanság
– Túlzott tisztálkodás vagy annak megszűnése
– Agresszió, harc a többi kisállattal
– Letargia, túl sok alvás

Ha ezek közül bármelyiket is tapasztaljuk, próbáljuk megtalálni a stressz forrását és megszüntetni azt, valamint érdemes lehet elvinni szőrös pajtásunkat az állatorvoshoz is, hogy biztosan kizárjunk egyéb betegségeket, illetve, hogy adjon néhány tanácsot a megfelelő tartással kapcsolatban.