Ezek a dolgok befolyásolhatják a séta hosszának az idejét:

Kutyafajta

A kutya fajtája jelentősen befolyásolja a mozgásigényt. A sport- vagy munkakutyáknak, mint például a pointereknek, a collie-knak és a juhászkutyáknak jóval magasabb energiaszintjük van, mint az ölebekké tenyésztett kutyáknak, például a Yorkshire terriereknek vagy a papillonoknak.

Tehát egyes kutyák természetükből adódóan sportosak, míg mások inkább a kanapé kényelmét élveznék szinte egész nap. De ennek nem csak az állat fajtája lehet az oka, az egyéni preferencia is meghatározó lehet. A legtöbben nem is gondolnánk, hogy egy Bassett Hound tökéletes kocogó-társsá válhat, pedig van olyan négylábú ebből a fajtából is, amelyik igazán aktív életet él a gazdájával.

Kor

A fiatal kutyusoknak általában több energiájuk van és ezáltal több mozgásra is van szükségük, mint a középkorú (5-8 éves) vagy az idősebb (9 év feletti) négylábúaknak. Emiatt a fiatalabbak több időt töltenek játékkal is, mint a korosodó ebek.

De, mint mindig, ez esetben is lehetnek kivételek a szabály alól. Az is előfordulhat, hogy a középkorú vagy már öreg kutyus szíve szerint hosszasan rohangálna, csakhogy ízületi gyulladás, izomsorvadás, cukorbetegség vagy valamilyen más probléma miatt lecsökkent az állóképessége, így vágyaival fizikailag nem tud lépést tartani.

A kutya edzéstűrése

Egy viszonylag jó testalkattal és egészségügyi állapottal rendelkező kutya számára napi 20-30 perces séta lehet az ideális. De, ha az eb igazi energiabomba, akkor akár 2 órán át is boldogan sétálhat, vagy akár órákon át kirándulhat is velünk. A túlsúlyos háziállatok számára viszont 10 perc séta is nehéz lehet anélkül, hogy több szünetet is tartanának, és ilyen rövid idő alatt is erős zihálás jelentkezhet az erőfeszítés miatt.

Hogy meg tudjuk állapítani, mennyi mozgásra van szüksége kedvencünknek, vigyük el sétálni és figyeljük az energiaszintjét. Az elején valószínűleg lendületes tempót vesz majd fel az eb, de várhatóan 20-30 perc után fáradást tapasztalunk. Ha a buzgó előrehaladás helyett elkezd jobban érdeklődni a környezete után, mindent megnéz, körülszimatol vagy már nagyon liheg bundás barátunk, akkor ideje lesz hazaindulnunk.

A hazafelé vezető úton figyeljünk a tempóra. Még lassabbá válik, vagy tudja tartani a lassabb tempót? Ha még jobban lelassít vagy már nem is akart tovább jönni kutyusunk, akkor az azt jelenti, hogy túl messzire mentünk. A következő sétának rövidebbnek kell lennie, mert azzal az idővel is számolnunk kell, amíg hazaérünk. A túl sok mozgásra utalhatnak a már otthonunkban jelentkező jelek is: sok vizet iszik az eb, azonnal lefekszik, órákig nem mozdul, stb.

Ha esetleg úgy gondoljuk, hogy túlságosan rövid távot képes megtenni pajtásunk, akkor menjünk el vele az állatorvoshoz, és kérjük ki a véleményét.