Magyarországon honos hüllőfajok – velük találkozhatunk a szabadban

2020. október 22.

Magyarországon honos hüllőfajok – velük találkozhatunk a szabadban

Kígyókkal, gyíkokkal és kétéltűekkel is találkozhatunk hazánkban a szabadban sétálva. Aggodalomra azonban nincs okunk, a hazai hüllők teljesen ártalmatlanok, sőt, hasznosak is, hiszen elfogyasztják a rovarokat és az egyéb kártevőket. A hidegvérűek védettek, ezért soha ne vigyük őket haza, ha pedig a kertünkben bukkanunk rájuk, hagyjuk őket békésen éldegélni.

Mocsári teknős

A tavakban és környékükön egy kis szerencsével mocsári teknősöket pillanthatunk meg. Főleg az iszapos, mocsaras, zsombékos területeket kedvelik. Páncéljuk hossza akár 20 cm is lehet, hátpáncéljuk ovális, hátrafelé szélesedő, enyhén domború, testük zömök.  A végtagok, a hátpáncél, valamint a fej zöldes vagy sötétbarna, néha feketés, és fehéres-sárgás pettyekkel tarkított. A haspáncél pedig világos barnássárga, sötétbarna foltokkal, a pajzsok néha feketén szegettek. A hímek írisze narancsszínű-vörhenyesbarna, a nőstényeké sárgás-fehéres. Általában március végén vagy áprilisban merészkednek elő. Leginkább víz közelében időznek, képesek órákon át sütkérezni a vízbe került fatörzseken, a partmenti fűben és a köveken. Téli álmukat október végén kezdik meg, ilyenkor a tó fenekének iszapjába ássák be magukat, de az is előfordul, hogy a befagyott víz jégpáncélja alatt telelnek.

Fürge gyík

Magyarországon több gyíkfajta is él, – fürge gyík, zöld gyík, fali gyík, homoki gyík, pannon gyík, elevenszülő gyík, törékeny gyík – de a leggyakoribbak a fürge gyíkok. Sík- és dombvidéki gyepeken, kaszálókon, legelőkön, szántók szélein, alföldi erdőkben, réteken, vasúti töltéseken, füves árokpartokon, valamint napos lejtőkön fedezhetjük fel őket. A kifejlett példányok hossza 20-23 cm, a testük zömök, a fejük rövid, az orruk pedig tompa. Farkuk viszonylag hosszú, a töve enyhén lapított. Végtagjaik vastagok és rövidek. Hátoldaluknak alapszíne szürkésbarna vagy barnásszürke, néha a hát közepén világosabb vagy sötétebb, egybefüggő, rozsdavörös sáv húzódik. Az oldalak és a végtagok alapszíne hímeknél fűzöld vagy sárgás színű, a nőstények mintázata hasonló, de a hátuk világosszürke vagy sárgásbarna. Hasuk sárgászöld, feketén pettyezett, a nőstényekén viszont nincs folt és soha nem zöldes.

Vízisikló

Kígyóféléket is megfigyelhetünk az ország különböző pontjain, bár ritkábban kerülnek szem elé, mint a gyíkok. Hazánkban őshonos fajta a vízisikló, a kockás sikló, az erdei sikló, a haragos sikló, a rézsikló, a keresztes vipera, és a rákosi vipera. Közülük a vízisikló az, amelyet valószínűleg már mindannyian láttunk siklani a tóban, vagy, ha számukra is kedvező környéken élünk, akkor akár az udvarunkra is betévedhetett egy-egy példány. Tavak, folyók közelében, erdőkben és réteken egyaránt előfordulhatnak. A vízisiklók több mint 1 méteresre is megnőhetnek, de mérgük nincs, ezért nem kell félnünk tőlük. Ha megijesztjük őket, akkor halottnak tettetik magukat, bűzös szagot árasztanak, ám soha nem támadnak. Ha épp nem a vízben siklanak, akkor nagy pupillájukról, karcsú testükről, világos színű hasukról és a nyakuk mindkét oldalán látható, jellegzetes sárga foltokról ismerhetjük fel őket.