Először is tudnunk kell, hogy abban az országban, ahol élünk, milyen hüllő tartható legálisan. A legtöbb hüllő esetében egy általános szabályozás van mindenhol érvényben, de a speciális fajokkal szemben eltérőek lehetnek a törvények. Például sok helyen a veszélyes hidegvérűek, mint a mérges kígyók és az alligátorok az illegálisak, de néhány országban ide sorolják a zsákmányukat megfojtó kígyókat is.

Minden leendő hüllőtartót tájékoztatni kell arról, hogy ezek az állatok akár tünetmentesen is hordozhatnak szalmonella baktériumokat, amelyek megbetegíthetik az embereket. Különösen veszélyeztetettek a gyerekek, idősek illetve az összes ember, akinek az immunrendszere valamilyen ok miatt nem működik megfelelően. Nagyon fontos a megfelelő higiénia a terráriumon belül és kívül is, valamint az, hogy minden érintkezés után alaposan kezet mossunk.

Folyamatosan biztosítanunk kell az általunk tartott hüllőfaj igényeinek megfelelő hőmérsékletet, páratartalmat és megvilágítást, ami bizony nem csak egy egyszeri költség, hanem állandó plusz kiadással (magasabb villanyszámlával) jár. A lámpák nélkülözhetetlenek a hidegvérűek egészségének fenntartásához. Fontos, hogy pontosan tudjuk azt, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie az állat terráriumának, és ezeket mind be is kell tartanunk.

Ha eldöntöttük, hogy hüllőt szeretnénk, ne a szabadban próbáljunk vadászni rájuk. A Magyarországon élő gyíkok, siklók és teknősök egyébként sem vihetők haza legálisan, hiszen mindannyian védettek. A fogságban tenyésztett hüllők általában egészségesebbek is, mint szabadon élő társaik, ráadásul biztosan nem járulunk velük hozzá a vadon élő állomány megfogyatkozásához.

Érdemes egy kicsit megismerkednünk minél több fajjal, majd minden információt begyűjteni azokról, amelyek a legszimpatikusabbak lettek a számunkra.

Egy kezdő hüllőtartónak például nem minden gyík megfelelő. Egyes fajoknak nagyon nehéz a gondozása és agresszívak is lehetnek. Ha egy gyíkfélének szeretnénk a gazdái lenni, akkor válasszunk például leopárd gekkót vagy szakállas agámát. Ők könnyen megszelídíthetőek és a gondozásuk sem túl bonyolult. Találkozhatunk még a hazai kereskedésekben leguánnal és kaméleonnal is, de hozzájuk már több szakértelem szükséges és nagyobb a helyigényük is.

Ha kígyót szeretnénk, kezdőként jobb, ha elfelejtjük a veszélyesebb példányok tartását. A szelídebb fajok közül válogassunk, őket gondozni is egyszerűbb és az etetéssel sem kell túl sokat bajlódni. Bár arra azért fel kell készülnünk, hogy valószínűleg csúszómászónk számára élő zsákmányt, például egeret vagy patkányt kell majd vásárolnunk. Amíg nincs túl sok tapasztalatunk a kígyótartásban, addig is próbálkozhatunk gabonasiklóval, királysiklóval, esetleg királypitonnal.

A teknőstartás sem sorolható az egyszerű feladatok közé. Sokáig élnek, nagyra nőhetnek, gyakori takarítást igényelnek, és ultraibolya fényt is biztosítani kell a számukra. Ám, ha képesek vagyunk elköteleződni egy páncélos mellett és az időnk is engedi, jó társ lehet a számunkra. A teknősök gondozásában a legfontosabb tényező a választott faj megfelelő táplálkozási és környezeti szükségleteinek ismerete. Ha ezekkel tisztában vagyunk, akkor valószínűleg nem ér majd minket komolyabb meglepetés vagy kellemetlenség. Vízi teknős esetén remek választás lehet a királyteknős vagy térképteknős, ám, ha szárazföldit szeretnénk, akkor a görögteknős lesz a nekünk váló páncélos.