Először azt kell meghatároznunk, hogy valóban szüksége van-e ránk a kis szárnyasnak. A legtöbb kismadár, amelyet az emberek találnak, már nem is olyan kicsi. Önállóan hagyta el a fészket, és bár még szülei gondozása alatt kell, hogy álljon, a mi segítségünket valószínűleg nem igényli. Szóval, ha a kismadárnak már szépen kinőttek a tollai, képes ugrándozni, lábujjaival meg tud kapaszkodni a gallyakon, akkor nem kell visszatennünk őt a fészekbe. Valószínűleg azonnal ki is ugrana újra. Néhány madárfaj akár 2-5 napon keresztül is a földön gyakorolgat, mire elkezd ügyesen repülni.

Ha a kertünkben bontogatja szárnyait a kis csőrös, akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy távolról figyeljük őt, és ha van cicánk vagy kutyusunk, akkor egy ideig bent tartjuk. A szülők feltehetően négy-öt különböző helyen lévő, másik fiókát próbálnak szemmel tartani, és szinte biztos, hogy visszatérnek az általunk megtalált kismadárhoz is, csak legyünk türelemmel. Ha aggódunk, akkor nyugodtan nézzünk rá időnként például otthonunk ablakából. Ügyeljünk arra, hogy közelségünkkel ne ijesszük meg a csöppséget. Ha a kis szárnyas érdekében biztonságosabbnak látjuk, akkor segíthetünk neki abban, hogy visszakerüljön a bokrok közé.

Ha viszont a bébinek még nagyon kevés tolla van, itt-ott rózsaszín, csupasz foltokat fedezünk fel a testén, nem tud ugrándozni, megkapaszkodni az ujjainkban, akkor még fészeklakó. A fészeknek pedig valahol a közelben kell lennie. Ha megtaláljuk a fészket (lehet, hogy valami alig látható helyen van), akkor tegyük vissza a fiókát minél hamarabb. Ne aggódjunk, mivel a madaraknak rossz a szaglása, így a szülők nem fogják felismerni a szagunkat a kicsinyükön, és nem fogják elhagyni őt emiatt. Ám, mivel nagyon óvatosak, jelenlétünk miatt előfordulhat, hogy csak órákkal később merészkednek majd vissza a fészekhez.

Ha azt látjuk, hogy a fészek valamiért megsemmisült, akkor próbáljunk meg egy újat készíteni helyette, és abba tenni az aprócska madarat. Távolabbról, hogy biztosan ne váljunk zavaró tényezővé, figyeljünk, hogy vajon megtalálják-e a szülei. Ez idő alatt ne közelítsük meg a fészket újra és újra, mert fontos, hogy a madárpár biztonságosnak érezze a környezetet.

Ha esetleg megtaláljuk mindkét szülőt elpusztulva, vagy úgy látjuk, hogy a kismadár sérült, vagy, ha sehol sem látjuk a fészket, és, ha teljesen biztosak vagyunk benne, hogy a madárka árva, akkor érdemes felkeresnünk a legközelebbi madármenhelyet vagy madárkórházat. Ezek elérhetőségeire könnyen rátalálhatunk az internet segítségével. Mivel a kismadarak sokat tanulnak a szüleiktől, így a természettől való elszakítás legyen az utolsó lépés, mert azzal jelentősen csökken a túlélési esély.

Mindig jusson eszünkbe, hogy a földön ugrabugráló fiatal szárnyasok általában teljesen egészségesek, és nagy valószínűséggel a közelben tartózkodnak a szülők is, és vigyáznak kicsinyükre.