Search
Generic filters
Exact matches only

Tegyen termékeket a bevásárlólistára, nyomtassa ki és hozza el az áruházba, hogy biztosan ne maradjon ki semmi. A bevásárlólistára tett termékeket a weboldalon nem lehet megvásárolni.

Tavi halaink téli etetése

2019. január 21.

Tavi halaink téli etetése

Nyilvánvaló, hogy a meleg hónapokban tudjuk a legjobban kiélvezni kerti tavunk kis csodáit. Olyankor halaink aktívak, jól láthatóak, különösen, ha etetésről van szó, és szinte pontosan tudjuk, mikor mit csinálnak, csak bele kell néznünk a tóba. Aztán jön a hideg, és a kapcsolat a halainkkal szinte teljesen megszűnik.

Érdemes tudnunk, hogy a legismertebb tavi halak, vagyis az aranyhalak és a koik is poikilotermikus állatok, vagyis változó testhőmérsékletűek. Ez azt jelenti, hogy testhőmérsékletük a víz hőmérsékletének függvényében reagál és változik. Télen az aktivitás és az anyagcsere is jelentősen csökken, ezért a hideg időszakban kopoltyúsaink egyáltalán nem táplálkoznak. A hosszantartó hidegben akár teljesen le is állhat az immunrendszerük, így elmondható, hogy az enyhébb tél kedvezőbb számukra, mint a többnapos, nagy mínuszok.

Amikor beköszönt a tél és lehűl a levegő, elkezd a víz hőmérséklete is jelentősen csökkenni. Amíg nyáron a víz felső része melegebb, addig télen alul kellemesebb a hőmérséklet, így olyankor a medence fenekén tartózkodnak a pikkelyesek.

A hibernáció előtt egy úgynevezett torpor állapot lép fel, ebbe kerülnek halaink, amikor megérkezik a hideg. Ez az állapot abban tér el a hibernációtól, hogy rövidebb ideig tart, de egyébként nagyon hasonlít hozzá: alacsonnyá válik a testhőmérséklet, lelassul az anyagcsere, lassul a reakcióidő, csökken a légzési gyakoriság és az elsődleges testfunkciók is. A torpor teszi lehetővé a halak számára, hogy energiát spórolhassanak, ami a nagyobb aktivitásnál nagyobb mennyiségben lenne szükséges.

Télen a legjobb, ha a tó környéke is a lehető legcsendesebb tud maradni. Ha teljesen befagy kerti tavunk felszíne és lyukat kell rá csinálnunk, akkor először próbáljuk meg forró vízzel megolvasztani egy helyen a jeget. Amennyiben túl vastag a jégtakaró, akkor igyekezzünk egy viszonylag halk módszert választani a lékeléshez. Ha viszont még idejében beszerzünk egy úszó jégmentesítőt, akkor ezzel a feladattal nem is kell számolnunk.

Még mielőtt a tompor állapot bekövetkezne, abba kell hagynunk halaink etetését. Általánosságban elmondható, hogy akkor kell leállni az eleség adagolásával, amikor a hőmérséklet folyamatosan 10 °C alatt marad. Ha tovább tápláljuk kopoltyúsainkat, mint kellene, akkor előfordulhat, hogy még bennük marad az ennivaló, és úgy lassulnak vagy állnak le egyes biológiai funkcióik. Ennek következtében pedig súlyos belső bakteriális fertőzés alakulhat ki. És mivel a halak szervezete alig dolgozik az alacsony hőmérséklet miatt, így sajnos a baktériumok hamar leküzdik a legyengült immunrendszert.

Ne aggódjunk, abban az esetben, ha hosszabb ideig nem kapnak enni a pikkelyesek, nem pusztulnak el. Sokkal nagyobb veszélyt jelent az, ha annak ellenére is etetjük őket, hogy már lelassult az anyagcseréjük az állandó hideg idő miatt.

Érdemes említést tennünk a tó mélységéről is. Ha 60 centiméternél alacsonyabb a vízszint, akkor olyan veszélyeket is be kell kalkulálnunk, mint a szomszéd macskák, a nagyobb madarak, vagy a bátrabb rókák megjelenése és vadászata, illetve ez esetben halászata. A nagyobb mélység tavunk hőmérséklet eloszlásának és optimális oxigéntartalmának szempontjából is praktikusabb.

 

Forrás: petcha.com, fullserviceaquatics.com