Az ételmennyiség, amelyet a halak számára biztosítunk, legyen minden nap a testsúlyuk kb. 1-2%-a. Különösen ügyeljünk arra, hogy ne adjunk nekik túl sokat enni, mivel a megmaradt étel gyorsan romlásnak indul, így rontja a vízminőséget. Legalább naponta két alkalommal etessük pikkelyes kedvenceinknek. A finomabb granulátumok ideálisak a kisebb halak számára, a nagyobb szemcséjű eledelt pedig a koi pontyok és a legalább 15 cm-es, vagy annál nagyobb méretű halak kedvelik.

Tehát két fő szempontot kell betartani a halak helyes táplálásával kapcsolatban: etessünk a megfelelő, minőségi haleledellel, valamint etessünk a megfelelő mennyiséggel. Mindig, amikor megetetjük a halakat, legyen az naponta három étkezés vagy hetente három étkezés, győződjünk meg arról, hogy a takarmány, amit a tó tetejére szórunk, öt perc alatt elfogyasztása kerül. Egy kis kísérletezés után hamar megtanulható, hogy pontosan mekkora adagra lesz szükség alkalmanként. Ha öt perc után még mindig úszkál eledel a víz tetején, amivel a pikkelyesek már nem foglalkoznak, akkor csökkentenünk kell a mennyiséget.

Annak meghatározása, hogy mit és milyen gyakran kell etetni a halainkkal, függ a víz hőmérsékletétől is. A melegebb (20-30 °C-os) vízben a halak anyagcseréje gyorsabb, így akár naponta 2-4 alkalommal is érdemes megetetni őket. Ebben az időszakban magas fehérjetartalmú haleledelt kell beszereznünk, persze  ez nagyban függ attól is, milyen halakat tartunk. Ha a víz túlságosan felmelegedik, akkor le kell állnunk az etetéssel. Tavasszal és ősszel, amikor a tó hőmérséklete 10-15 °C-ra csökken, akkor már csak napi 1-2 alkalommal kell megetetnünk vízi kedvenceinket, és az eledelnek is alacsonyabb fehérjetartalommal kell rendelkeznie. Amikor a hőmérséklet már 10 °C alá esik, ne etessük tovább a kopoltyús lakókat.

Meleg napokon a hal aktívvá válhat, és úgy tűnhet, hogy szinte könyörögni kezd az ennivalóért. Ez ne tévesszen meg minket, legyünk erősek, és ne etessük meg a pikkelyest. Természetüknél fogva a halak egész napjukat eleség keressével töltik és ha találnak valamit, akor azt nem hagyják ott. Mivel hamar megtanulják honnan érkezik a finomság, ezért úgy tűnhet, hogy éhesen könyörögnek. Ha a halnak valóban szüksége lenne olyankor egy kis ételre, akkor talál majd magának a tóban élősködő finomságokat. Az algák, amelyek biztosan befedik a tó alján lévő fóliát, teljesen kielégítik a halak köztes szükségleteit.

A hideg annyira lelassítja a halak anyagcseréjét, hogy ha megetetjük őket, akkor nem fogják tudni rendesen megemészteni a táplálékot. Akár 3-4 napba is telhet, mire a tavi lakók megemésztik az eledelt. A halnak akár az életébe is kerülhet, ha ilyenkor ételt kapnak. Nem érdemes kockáztatni.

A kevés idő vagy feledékenység alultápláltságot is okozhat a halaknál, amely legalább annyira veszélyes, mint a túletetés. Vannak jelek, amikből észrevehetjük, ha a vízi élőlényeink számára nem biztosítottunk elegendő élelmet. Alultáplálás esetén hal feje szélesebbé válik, mint a teste, kissé beesnek a szemei, megtörik a farok a tövénél, elveszti természetes színét, vékonnyá válik, fehér lesz a széklete, és inaktívvá válik. A koi halakkal szemben például az aranyhalak jobban viselik a haleledel hiányát, mert többféle élelmet – algát, rovarlárvát, halivadékot, stb. – hajlandóak elfogyasztani.

Halaink eledelének kiválasztásakor vegyük figyelembe, hogy milyen mennyiségben található bennük fehérje, szénhidrát, ásványi anyag és vitamin.

http://www.fressnapf.hu/multifit-palcikas-tavi-haleledel-1l/

Négylábú háziállatainkat viszonylag gyakran kényeztethetjük jutalomfalatokkal. Bár a halak esetében ez kevésbé jellemző, azért a koikat is meglephetjük néha egy-egy különlegesebb finomsággal, például selyemhernyóbábbal, a grapefruittal, naranccsal, békalencsével vagy szardíniadarabokkal. A lényeg mindig a mértékletesség.