A királypiton és változatai
A királypiton fogságban is jól tenyészthető. Éppen ezért fontos utánajárni annak, hogy valóban olyan példányt vásároljunk, amelyet fogságban tenyésztettek, és nem a vadonból származik. Ha mi magunk is szeretnénk királypitont tenyészteni, akkor mindenekelőtt kérjük meg az állatorvost, hogy állapítsa meg kígyónk nemét, mivel ennek nincsenek szabad szemmel látható jelei. Bár a nőstények többnyire valamivel nagyobbra nőnek, mint a hímek ez nem megbízható módja a megkülönböztetésüknek, különösen akkor, ha nincs összehasonlítási alapunk, vagy állataink még nincsenek teljesen kifejlett állapotban.
Különböző színminták
Amint az joggal feltételezhető, a megszületett kiskígyó mintázata elsősorban szülei mintázatára hasonlít. Eredeti színezetén kívül a királypiton számtalan színváltozatban létezik. A legkülönfélébb színárnyalatok (például a rendkívül világos árnyalatok) és mintázatok (csíkok, foltok és rácsminta) mellett olyan királypiton is van, amelynek testén vagy egyes testtájain egyáltalán nincs minta. Még a szeme színe is többféle lehet. A professzionális tenyésztők folyamatosan újabb és újabb színváltozatokkal állnak elő, amelyekért az emberek jelentős összegeket hajlandóak fizetni. Ugyanakkor a szín a legtöbb kígyótulajdonos számára pusztán ízlés kérdése, és azt fogja megvásárolni, amelyik a legjobban tetszik neki.
Hogy a királypiton otthon érezhesse magát…
E „királyi” kígyó megfelelő tartásmódja azonban a kinézeténél is fontosabb. Egyetlen példány esetében a terrárium minimális mérete 150 x 75 x 100 cm legyen. Bár a kígyók nem túl aktív állatok, szeretik a búvóhelyekben gazdag, tágas teret. Mivel ezek a kígyók életük nagy részét rejtőzködve élik le, több különböző hőmérsékletű, szűk búvóhelyre is szükségük van. Szükség esetén akár 30-32°C-ra is fel kell melegíteniük magukat, éjszaka viszont a hőmérsékletnek le kell csökkennie 26°C-ra.Fűthető szőnyeg a gyulladásveszély miatt csak a terráriumon kívül helyezhető el. A megfelelő búvólyukak megformálásához agyagos homok használható. A lyukakat úgy kell kialakítani, hogy az állat tulajdonosa szükség esetén fel tudja nyitni azokat.
További rejtekhelyeket alakíthatunk ki, ha úgy helyezünk el különféle gyökereket, hogy alattuk üreges tér jöjjön létre, vagy a terrárium egyik sarkában mohával takarjuk a növények alját, de kígyónk a készen kapható búvódobozba is boldogan be fog húzódni. A terrárium alsó talajrétegét és az üregeket folyamatosan enyhén nedves állapotban kell tartani.
A terráriumban vízzel telt itatótálat is el kell helyeznünk. Napközben a kígyók búvóhelyükön szundikálnak gyakran olyan labdaformába gömbölyödve, amely a veszélyhelyzetben felvett testtartáshoz hasonlít. A királypiton egéren él, de meglehetősen ritkán kell etetni, egy felnőtt példányt nagyjából háromhetente egyszer. Csak a fiatal példányokat kell 1-2 hetente megetetni, hogy további növekedésük biztosított legyen. A túl gyakori etetés következtében a kígyók elhíznak, szervi működésükben zavar keletkezik. Az étkezések közötti hosszabb szünet egyáltalán nem szokatlan jelenség a számukra, mivel természetes körülmények között is gyakorta előfordul.
