Mit tegyünk, ha az idegenembereket ugatja kutyusunk?
A kutyáknál a félelem sokszor támadásban, morgásban, ugatásban, vagy harapásban nyilvánul meg, mely viselkedéseket erősít, ha pórázra vesszük kedvencünket. Ennek az-az oka, hogy kutyusunk is tudja, ha megtámadják, póráz végén nem sok menekülési útvonala van, így sokkal stresszesebb lesz, ami viselkedésében is meglátszik. Ettől függetlenül természetesen használjuk a pórázt, ha nem tudjuk kontrollálni kedvencünket, de jó, ha értjük, mi zajlik kutyusunk lelkében.
Nagyon fontos, hogy még időben elkapjuk azt a pillanatot, amikor a kutya megijed, sőt, a legjobb, ha meg tudjuk előzni. Ehhez első sorban a környezet folyamatos figyelésére van szükség. Mivel a probléma már ismert, kitapasztalhattuk, hogy milyen típusú emberek/szituációk okoznak neki feszültséget. Amikor ilyen helyzetek kialakulását látjuk, hívjuk magunkhoz, még mielőtt ő is észrevenné azt és belekezdene a helytelen viselkedésbe.
Miután magunkhoz hívtuk, vegyük elő a kedvenc jutalomfalatját, labdáját, bármit, ami erősebben érdekli, mint az idegenektől való félelme és kössük le vele a figyelmét, amíg elhaladunk az idegenek mellett. Ezzel eleinte csak a probléma tüneteit tudjuk orvosolni. Ahhoz, hogy elkezdjen magabiztossá és oldottá válni ezekben a helyzetekben, hagynunk kell, hogy egy-egy pillanatra felfogja, hogy mi veszi körül és ehhez pozitív élményeket kell társítanunk. Nagyon fontos azonban, hogy elkerüljük a helytelen viselkedés, morgás, ugatás további gyakorlását.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az idegen elhaladása közben egy pillanatra elvesszük a falatot, vagy labdát. Még mielőtt elkezdené a helytelen viselkedést, gyorsan vissza is adjuk neki. Nagyon fontos, hogy elkerüljük a morgást, ugatást, mert ha a viselkedés belekezdése után kapja vissza, a rossz viselkedést erősítjük tovább. Egy-egy hibából nem lesz baj, de minden erőnkkel igyekezzünk ezt elkerülni. Ahogy belekezdünk a probléma felszámolásába, egyre több tapasztalatunk lesz, egyre jobban ismerjük majd kutyánk reakcióit és határait. Ezeken a határokon kell őket fokozatosan átsegíteni, egészen addig, amikor már nyugodtan, feszültség nélkül tudunk elhaladni idegenek mellett.
A fentiek teljesítése igazán nagy lépés, azonban a teljes gyógyuláshoz szükséges, hogy idegeneket, barátokat, ismerősöket is megkérjünk, hogy etessék, vagy játszanak kedvencünkkel és minden alkalmat kihasználjunk a gyakorlásra. A biztonság érdekében, ez a feladat legyen a képzés legutolsó szakasza.
